Arany mondások

Nem szeretném, ha a feledés homályába merülnének azok a mondások, amelyek oly kedvesek számomra, mert most születtek a Hannus szájából.

- Hozok egy kis irinyó-pirinyó dísz, itt várj meg anya, egy pillanat! (és a kis kezével mutatja milyen kis díszt szeretne hozni és már szalad is)

- Összehisztizem a pizsamámat?!
- Hogy csinálod azt Hannuska?
- Úgy, hogy rontom - bontom.

Esti fürdésnél Hannus ki is akart szállni a kádból, és nem is, Mami azt mondta, hogy:
- Hannus, vagy beleülsz, vagy kiszállsz.
Hannus utána, és még mutatta is a kis kezével is, hogy:
- Vagy beleülsz, vagy kiszállsz.

Imádom! Nem lehet mást csak Imádni!

Ma szilveszter van és ma úgy jött le az emeltről, hogy: Mami, képzeld, ma van a szilveszter! Ma bulizunk! Táncolunk!

Boldog Új Évet Kívánok Mindenkinek!!!!!!!!

Karácsony kettesben

Ez volt az első karácsony, amit Hannussal kettesben ünnepeltünk. Szenteste pénteki napra esett, akkor ugyan itthon voltunk Vésztőn, de előtte csütörtökön is tartottunk egy szentestét csak mi ketten. Délután mézest sütöttünk, fenyőfát díszítettünk együtt, énekeltünk, karácsonyi zenét hallgattunk és este úgy meséltünk, hogy a nagyszobában, ahol a fa áll, és közben gyönyörködtünk a karácsonyfában. Az az igazság, hogy nagyon jó volt. Otthon Hannushoz a Jézuska akkor jött, amíg aludt és hozott egy Barney-s dvd-t és gyurmát. A dvd nagy tetszést aratott, mert Barney is találkozott a télapóval. Mamiéknál is nagyon jó volt az igazi szenteste. Itt volt Dédi, (Mama sajnos már nem lehetett itt) és jöttek az angyalok, csilingeltek és sok ajándékot hoztak Hannusnak. Hannus azt mondta, hogy Papi látta az angyalokat (mert Ő csilingelt kinn). Kapott könyvet, Hercegnős hátizsákot, pizsamát, olyan mellényt amit Dédi kötött, meleg béléses nadrágot, kifestőt, nyomdát, kis babát és nagy babát, és Tüsi játékot, amiből képet lehet kirakni, és egy szuper trambulint. Mondanom sem kell, hogy mindennek nagyon örült Hannus. Az őszinte érzelmeit mondta is: Szeretlek Anya, Mami, Dédi, Papi, Lacus-Macus. Néha csak úgy átölelt, vagy urált örömében. Karácsony első napján eljöttek Baráék, és Bettiék és sokat játszottak együtt a gyerekek. Hannusnak olyan szoknya kellett, mint Zsófinak és együtt ugráltak Lucával a trambulinon. Mindig más volt aki mondta, hogy ki ugráljon kivel. Miután elmentek Hannus olyan Tündér volt, hogy azt mondta: " Anya, olyan jó volt, hogy ilyen sok gyerek volt. Majd máskor is meghívunk sok mindenkit vendégségbe? Szeretem őket!" Imádom amiért ilyen őszinte, meg mindenért és mindenét. Karácsony második napján volt Lacival és a Laci új családjával Hannus. Nem nagyon beszél róla. Leginkább azt hallom, hogy Lorival játszott (nem az apukájával - nem vagyunk egyformák). Így telt kettesben a karácsony.

Szarvas

Nem akartam úgy átmenni az új évbe, hogy nem teszek meg egy pár dolgot, többek között azt, hogy leírjam azt, hogy milyen jó volt, amikor a Papi születésnapján elmentünk Szarvasra az Arborétumba. A szülinap november 15-én volt, de a 23 miatt hosszú hétvégére időzítettük a kirándulást és így könnyen rá lehetet venni mindenkit. Olyan jó volt együtt lenni. Sétáltunk egyet, szépeket láttunk az Arborétumban és még hajókáztunk is. Sajnos nem egy igazi sétahajóval, csak egy amolyan ladikkal (na jó nem volt olyan kicsi, mert 8 felnőtt ember simán elfért benne), jó volt. Azután egy finom ebéd a Halász Csárdában és kész. Szuper volt.

Vírus itt, ott, amott

Jó a bölcsi, szeret is járni Hannus, csak azok a fránya vírusok ne lennének. Tudom, hogy kell találkoznia vele, de amikor leveszi a lábáról, akkor nem tudom ezt elfogadni. A hétvégére sikeresen összeszedtünk egyet, mint utóbb kiderült Danitól.(Bölcsis Kati néni mondta, hogy Dani ezért nem jött 4 napig utána) Hannus még kuncogva újságolta, hogy, "anya, elborultam Danival" másnap pedig jött a "fáj a hasam-fáj a hasam-fáj a hasam" és hasmenés, majd a hányás. Az én Kincsem nem látott még hányni senkit, Ő sem hányt még soha életében így érthető, hogy megkérdezte, hogy: Anya, mit csinálok én? Felvátva, egyszerre, csak egyik, vagy csak másik minden verzióban előfordult. Persze enni alíg sikerült egy pár falatot, inni is egy -két kortyot. Az ügyeleten pedig csak egy kis görcsoldót kapott és kész. Estére már olyan erőtlen volt szegénykém, hogy 8-kor megfürödve aludt, mert kimerült. A másnap már jobb kedvvel indult, egy kicsit jobb étvággyal is és úgy bíztam, hogy ha ez így megy tovább, akkor szerdán mehet Hannus a bölcsibe. (Nem jó ha sokáig kimarad, mert annál nehezebb visszaszoknia.) Hétfőre úgyanezek a tünetek nálam csúcsosodtak ki, így nem hogy orvoshoz, a WC-re alíg tudtam kimenni. Ma, szerdára a testvérem kapta el teljes gőzzel, és Hannus ismét visszaesett, mert a keményedő széklete ma reggelre ismét vízszerű lett és hasmenéses. Úgyhogy fürdés és ismét fürdés, mert még a vízbe is sikerült egy adagot kakilnia és ismét orvoshoz mentünk. A héten már nem lesz bölcsi, de nagyon várom a jövő hetet, remélem az már nem fog ilyennel eltelni. Őszintén remélem, hogy Papiék nem kapják el, mert az nagyon rossz lenne. Még egy hátránya volt ennek a hasmenéses időszaknak. Ismét pelust kellett Hannus alá tenni, mert lehetetlenség volt bugyival és harisnyával bírni. Minden köhögésnél jött és egyből csípte is a kis popsiját. Remélem, a szobatisztasága ettől nem változott meg.

Új szokások

Szeretjük a bölcsit és Hanna is szeret járni, de az új szokásoknak nem feltétlen örülök. Mostanában rászokott arra, hogy ha kérdezek valamit azt mondja "ühümm". Szándékosan babanyelven beszél, vagy legalábbis sejpítve, mert ő pici baba a saját elmondása alapján. Jázmin cumizik, így aztán neki is kellett egy ahhoz hasonló tárgy. Nem akarom kisarkítani, de ezeknem nem igazán örülök. Ügyesen eljátsza azt, hogy mi történt vele a bölcsiben és szóról szóra elmeséli melyik gondozónő mit mondott akár neki, akár másnak. Egyik nap játék közben azt mondta: "A Jóisten áldjon meg, bekakiltál? " - szóval, amit Zsuzsa néni monot, azt ő is mondta a babáknak szigorúan.

Ízek és ételek

Hannus szopizza az ujját. Nem örülök, neki, de nem tudok vele mit csinálni. De a szopi azt nem adja ám akárkinek. Papi nagy kiváltságnak örvend, mert neki van szopija, ez azt jelenti, hogy Hannus a saját kezén kinevezett egy ujjat (a kisujjat)arra, hogy az a papi szopija. Ez ám a kiváltság, mert senki másnak nincs szopija.

Talátunk egy könyvet, melyben olyan recepek vannak, amelyeket egy anyuka a saját gyermekével készít el. Többek között van benne saslik is. Amikor meglátta Hannus egyből azt kérte, hogy készítsek neki olyat. Segített és olyan gyönyörüen megette a felvágottas szendvicset uborkával, paprikával, hogy meg voltam elégedve a vacsorájával. Tündér csaj!

Időhiány

Édes, aranyos Kincsem azt mondta a minap:
- Anya, beszélgessünk már, régebben többet beszélgettünk. - Igaza van a Kincsemnek. Rohanás és mókuskerék az életünk és úgy várom a hétvégét, hogy az valami csoda. Hétvégén Mamival grízgaluska levest készítetek és verték hozzá a habot. Azóta Hannus is gyönyörűen veri a habot. Dédinél pedig azt mondta, hogy "a sok süti a gyomrunkban van". Nem tudom, hogy minden ennyiidős gyermek így mondja? Én eddig úgy hallottam gyerekektől, hogy hasamban és kész.

Nem - nem - nem

A dackorszak, vagy csak egy rossz szokás nem tudom, de Hannus mindenre azt mondja reflexből, hogy nem. Azután minden simán megy, megyünk a bölcsibe, eszik, öltözik, de elsőre mindenre azt mondja, hogy nem.
- Jót aludtál Hannus?
- Nem.
Kicsit később: Szia Anyucikám. Jót aludtam.

- Gyere reggelizni Hannus.
- Nem megyek!
Kicsit később: Éhes vagyok. (és 3 gofri evett meg Hannus)

- Finom volt a tejfölös krumplileves Hannus?
- Nem! (két tányérral evett belőle)

Meglepődés

Mielőtt elkezdtem volna dolgozni, azelőtt is kevés volt a 24 óra számomra, de mióta elkezdődött a suli, azóta még jobban így érzem. Azért hétvégente van egy kis kikapcsolódás ebből a mókuskerékből. Ezért nincs időm írni (de lehet hogy rosszul osztom az időmet, vagy túl sokat vállalok, vagy nem tudom, de így van). Hétvégente Szeghalmon vagyunk, mert kell egy kis kikapcsolódás a szülőknek is. Így marad a papírra firkantott aranyköpés Hannus részéről és amikor már betelt a papír, akkor pótolom, mint most. Szeghalmon Enikőékkel, Csermák Fanniékkal és Barnabásékkal szoktunk közös programkat csinálni. Az egyik ilyen séta alkalmával a lottózó előtt megálltunk egy kicsit. Hannus pedig lazán ezt mondta: Nézd anya, ott egy hetes, egy szögelet. (mert 107 millió volt a főnyeremény a jokeren). Mondanom sem kell, hogy lemerevedtem. Egymásra néztünk az Enikő anyukájával és alig tudtunk hangot adni a megdöbenésünknek. Hannus felismerte a hetest. Még alíg múlt két és fél éves. Csúcs ez a csaj!!!!!!!!!Imádom!!!!!

Reggeli közben pedig:
- Anya, mi van a nyakadon?
- Anyajegy.
- Miért van ott?
- Mert odanőtt.
- .......
- Szerintem az nem anyajegy.
- Akkor micsoda szerinted Kincsem?
- Hannajegy! Nekem is van Hannajegyem, maminak pedig Mamijegye van.
:)))))))

Régen egyszer azt mondta Hannus, hogy Ő már nem Hannuska, hanem Hannuci.
Most pedig azal rukkolt elő, hogy: Én már nem Hannuci vagyok, hanem Hanna vagyok, mert már nagy vagyok. Nem tündér?


A bölcsiben Jázminnak van cumija, mert ő még 2 éves épp elmúlt. Hannus pedig ugye már "nagy", de néha azért ő is úgy csinál, mintha kicsi lenne. Talált egy kis játékot, ami kicsit sem hasonlít a cumira, de azért ő azt mondja, hogy az cumi és a szájába veszi, aminek én nem igazán örülök. Az ujjszopi miatt így sem elég tiszták az "s" hangjai, ezzel pedig méginkább a helytelent erősíti.
- Hannus, ne vedd a szádba kérlek!
- De pici baba vagyok.
- Kérlek, ne vedd a szádba!
Ekkor a kanapé mögé ment és ott folytata a cumizást és a mikor ismét szóltam neki azt mondta: - Anya, ülj a babzsákfotelbe. (hogy ne lássam, hogy cumizik)
Azonnal kész volt a válasz. Ez a találékonyság.

Újabb gyöngyszemek

Ahogy nő Hannus egyre okosabb. Észreveszi, sőt meg is kérdezi, hogy min nevettünk, mi volt vicces. Az egyik mondókában valami béka van, aki hallgat valamit. Azt mondja Hannu: ez vicces, mert nincs is a békának füle.
Mindent utánoz, amit csak mond körülötte valaki.
- Ha még egyszer kipakolsz kutyus a szekrényből, akkor nagy baj lesz, a kutyafáját.
- Idekakilok az ágyadra Mami:) és közben nevet, és kacsint.
Kitalál halandzsa szavakat:
teszkóiszkó
tejfölkislány
gabisapi

Találékony is, mert amikor azt mondtam, hogy levágom a cimkét az új cipőről, akkor ment be és mondta maminak, hogy: - Kérek anyának ollót (mert ugye azzal kell vágni).
Azután, amikor papi evett és Hannus is szeretett volna, akkor azt mondta, hogy: Segítek papinak vacsorázni. (milyen jó is papinak, hogy segít Hannus)

Meddig mehet így tovább?

Mostanában nincs időm írni, mondom magamnak, de valójában kedvem és időm nincs. Nem is tudom hogyan tudtunk egyáltalán eddig együtt élni Lacival. Kb. 2 hónapja élünk külön, de ezalatt már a második csaj landol nála... Nekem pedig előadta magát, hogy milyen sokáig nem volt és nem lesz senki mert tele van a feje az én dolgaimmal. Beadtam a válóperes papírt, amire ugyan azt írtam, hogy közös megegyezéssel, de Laci némely részével nem ért egyet, mégpedig azzal, hogy ne kéthetente lássa, hanem többet. A múlt hétvége is ilyen volt és jött érte, s amikor hazajöttek akkor derült ki, hogy az új barátnőnél volt Hannus, ahova be sem akart menne, és egész nap a csaj lányával játszott. Normális ez? Vagy én vagyok ennyire fafejű és maradi? Kezdve azzal, hogy az előző láthatásos hétvégén még másik csaj volt porondon. Hogy lehet valakit megismerni úgy, hogy közben 14 napot dolgozik az ember és több 100 km távolabbra van, és így viszi el Hannát oda, akit igazán még ő sem ismer? Az másik kérdés, hogy ha én két hetente látom a lányom, akkor egy pillanatot sem engednék át másnak, mégegyszer mondom, én. Vasárnap már egyik alkalommal sem volt kíváncsi Hannára, de mondani tudja, hogy keveset látja, de egy lépést sem tesz azért, hogy ez több legyen. Meddig mehet ez még így? A mindig aktuális barátnő gyereke vigyáz Hannusra, és ha nem vigyáz rá, vagy bántja? Borzasztó ez a helyzet!
Amikor hazaért az én Kincsem nem győzött engem ölelni és ölelni és ölelni.

Egy válás lélektana

Sokat gondolkodtam azon, hogy írjam e, s ha igen, milyen részletességgel azt a tényt, hogy külön élünk 1 hónapja Lacival. Nem is tudom hol kezdjem.
Amikor szerelmes az ember, akkor minden jó, minden szép, a hibák sem hibák. De ahogy telnek a napok, fáradtabb az ember, már nem csak rózsásan látunk mindent. Kezdődnek a viták, a meg nem értett vélt vagy valós sérelmek és a végén kiderül, hogy csak élünk egymás mellett. Akármilyen jó is ez a blog, ide mindent nem lehet leírni és talán nem is szabad, mert akárhogyis, nem csak én vagyok a résztvevője. Egy biztos, nem egy irányba néztünk, nem együtt húztunk és nem azonos volt az elképzelésünk a családról, nem volt azonos az értékrendünk. Nekem rossz volt, hogy a kettőnk közti problémát nem velem, hanem a haverjával beszélte meg, neki ez természetes volt. Számára az volt abszolút érthető, hogy éjszaka szó nélkül elment otthonról (amikor Hanna épp 39 fokos lázzal, tüszős mandulagyuladással feküdt), s én ezt nem toleráltam, ahogy azt sem, hogy a ritka itthonlétekből is mindíg több idő jutott a haverokra, mint ránk. Utóbb kiderült, hogy már többször szerette volna befejezni a kapcsolatunkat, s talán a legfájóbb amikor azt mondta, hogy leginkább akkor, amikor kiderült, hogy kismama vagyok Hannával. Nem egyeztünk a gyereknevelésben, és sok dologban. De vajon melyik a jobb? Melyik a jobb Hannának? Ha továbbra is együtt élünk ugyan formálisan, eljátsszuk, hogy minden rendben, de puskaporos hangulatban, vagy külön éljük az életünket? Én soha nem gondoltam, hogy velem ilyen megtörténik. Úgy gondoltam, hogy ha valamit még jobban megteszek, többet spórolok, többet dolgozok, jobban alkalmazkodok, akkor rendeződik minden. De nem így történt. Az egészben az a legfájóbb, hogy Hanna ezt hogyan éli meg. A szobatisztaság egyértelműen visszaesett, a magatartása megváltozott (sírósabb, hisztisebb, kiabálósabb lett, de csak néha vannak ilyen kitörései), a bölcsiben alíg akart ott maradni. Úgy gondolom a bizonytalanság miatt. A közösen vásárolt autó itt maradt nekem, (milyen jó is nekem:( a nyakamon a havi 75 Ezres hitelével együtt. Nagy tanulság volt számomra, hogy szerelmesen nagy dolgokban nem szabad dönteni, vagy csak hideg fejjel) mondván, Laci nem akarja átíratni, mert a kamionos fizetésre nem kap hitelt, és tulajdonképpen semmilyen lehetőségre nem volt hajlandó ezügyben. Sok érdekes, elgondolkodtató dolog történt, a gázóra rongálástól (ami persze több százezres büntetést vont maga után) a kiabálásig egyaránt. Érdekes, hogy mióta külön vagyunk, azóta jobban ragaszkodik Hannához. Elviszi az testvéréhez, és jön érte, amikor nem alszik el a reggel hatig tartó bulizás miatt. A gyermektartási összeg esetében sem értünk egyet, mert ő úgy gondolja, hogy a munkanélküli, amire be van jelentve, annak az ötöde, úgy, hogy mellette dolgozik is. Annyira "jóindulatú".
Az a igazság, hogy nem azt az embert ismertem meg, akivé vált.
Mindezek mellett elkezdődött az iskola, osztályfőnök vagyok, engem értékelnek ebben az évben, ami azt jelenti, hogy folyamatosan jönnek látogatni, és osztálytalálkozót szervezek. Úgy gondolom jobb ez, mert így legalább kellőképpen le vagyok terhelve ahhoz, hogy ne keseregjek a helyzetünkön. Azért néha kicsordul egy könnycsepp Hannáért. Mekkora hátrány ez számára? Milyen nehéz lesz? A családom, akik mellettem állnak. Sokat jelentenek számomra, és sokat segítenek. Ők segítenek.

Újabb életszakasz és a mozgás

Úgy érzem újabb mérföldkőhöz érkeztünk, hogy pontosabb legyek "érkezünk folyamatosan". Ezt persze nem úgy értem, hogy péntektől más a helyzet. A kérdések korszakába érkezik Hannus. Fürdés közben ugyanis azt kérdezte tőlem Hannus, hogy: Anya, hogy fürdenek a macik? Természetesen azt mondtam, hogy bemennek a folyóba, és ott megvizezik a bundájukat és kész. Úgy láttam kielégítő volt a válasz, mert nem kérdezgetett tovább, de ügyesen összekapcsolta a valós világot, az Ő világával, amiben a kabalák, és játékállatok vannak. A másik kérdés öltözéskor került elő: Anya, vesznek pólót a kutyusok? Nem vesznek, mert szőrük van, és az melegíti őket. (szerencsére kisvárosban lakunk. és nem lát beöltöztetett kutyát sétáltatás közben)
Előre aggódok, a "Mitől lila tehén?" és hasonló kérdésektől, de remélem azt is kielégítően megválaszolom.
Már írtam, hogy imádom az agyukat a gyerekeknek. Annyira kreatívak, gondolkodnak és folyamatosan bekapcsolják az agysejtek közti összeköttetéseket. Valahol azt olvastam, hogy gyermekkorban az agy - gondolkodás fejlesztésére legjobb módszer a mozgás, mert amíg még nem is tud beszélni a gyermek, addig is ringatjuk, felvesszük, ... és ezzel újabb és újabb helyzet elé állítjuk az egyensúlyi rendszert, melynek központja természetesen az agy. Én ebben hiszek, ezért mindenképp javaslom mindenkinek a mozgást. Már csak, ha egy egyszerű menetelésről beszélünk, amihez egy kis dalt éneklünk, akkor mennyi mindent fejlesztünk: szókincs, ritmusérzék - ami majd később az iskolában a szavak helyes elválasztását segíti, összerendezett mozgás, szünetek felismerése, irányérzék, iramérzék, szabálykövetés, emlékezetfejlesztés, és a legfontosabb ÖRÖM, mert meg tudja csinálni és mert együtt csinálja anyával, vagy apával. Summa- summárum: énekeljünk és mozogjunk amikor csak lehet gyermekünkkel!

Pillanatok

Mostanában egyre inkább fontosabbnak tartom a pillanatot. Nem tudom, hogy amiatt e, mert már csak napok választanak el attól, hogy elkezdődjön a munka, vagy mert telnek a napok és csak arra eszmélünk, hogy "Istenem, még most született, és már kész kis ember". Ma először ott aludt Hannus a bölcsiben. Várakozáson felül jól sikerült. Nem volt sírás reggel, (egy kicsit azért elbújt a lábamhoz) és megmutatta büszkén Zsuzsa néninek az ágyneműs zacskóját, és ügyesen ment játszani. Én izgultam, milyen lesz, elalszik egyáltalán? Nem gurul le az ágyról? Ügyes volt nagyon az én Kincsem! Nagyon büszke vagyok Rá!
Pénteken pedig, amikor beleírtam az ágyneműkbe a nevét, egy kép villant elém, mégpedig az, amikor anya nekem címkézte a füzeteket. Anya vagyok, igen, Tüneményes kislány anyukája. Új becézést talált ki mami: azt mondta, hogy Hannuci. Nagyon tetszett Hannusnak. Néha ő is így mondja magának.

Édes

- Nem kérem ezt a vacak bilit anya!

- Mit csinálsz Hannus?
- Szomorkodok, mert ubit szeretnék és nem kaptam!

1. hét a bölcsiben

Szerda
Ez viszonylag simán ment, Irmuska néni átvitte a másik csoportszobát megmutatni, és már kevesebbet sírt. Amikor mentem érte, akkor pedig a szökőkútnál voltak, Hannus Kati néni ölében, de úgy hallottam, hogy Líviával mentek kézenfogva. Később szaladgált, jól érezte magát, és ezt mondta is, amikor hazaértünk "jól éreztem magam".

Csütörtök
Minden nap kitatált valamit Hannus, hogy ne menjek el. Erre a napra a pisilés jutott. Ahogy beértünk egyből elkezdte, hogy "pisilni kell, anya ne menj el", ráült két WC-re, és a bilire is, de nem csurgott. Fel a bugyit és a nacit, majd amint megérezte, hogy mennem kell, megint pisilnie kellett, így aztán Kati néni nyugtatta meg a bilin ülve Bobival a kezében, hogy a piros iskolában elvégzem a dolgom, és szaladok az én Kincsemhez. Én könnyekkel küszködve kinn hallgattam, ahogy szépen megnyugszik. Amikor pedig mentem érte, akkor örömmel játszott az udvaron.
Délután, itthon Mamiéknál tartott élménybeszámolót a bölcsiről. Mondta, hogy játszott Gergővel, Petrával, Jázminnal, felmászott a kukacra, és a sárga kisautót is kipróbáta, lecsúszott az ilyen nagy csúszdáról és kicsit ivott.

Péntek
Nagyon csaj Hannus. Még nincs 2 és fél éves, de nem lehet ám mindent ráadni, amit nem akar azt semmilyen magyarázattal nem hajlandó felvenni. Ezen a reggel a cicás póló nem tetszett. Azután jött a túró rudi, reggel azt szeretett volna enni, minden áron. Azonnal menjünk a boltba, ne a bölcsibe. Természetesen nem így volt, de amikor mentem érte vittem a rudit, de akkor már nem volt annyira fontos.

Változott a hét végére Hannus. Hét elején még ha egy gyerek közelített hozzá, akkor eldobta a játékát és kapaszkodott a lábamba. Hét végére bekísérte Irmuska nénit Renivel függetlenül attól, hogy ott voltam és már nem szaladt el, ha egy kisgyerek közelített hozzá.
A pisilésben is változott, a bölcsiben örömmel pisilt a WC-be, itthon a bilire is könyörögni kellett. Éjjel NAGYON ÜGYESEN felébresztett azért, mert pisilnie kell, ugyanakkor délután becsurgott. De mit is várok, teljesen új környezet, ismeretlen emberek, és Ő a hét végére alig sírt, észre lehetett venni a fokozatos változást. Csak OLYAN KEVESET VAGYUNK EGYÜTT ÉS ANNYIRA HIÁNYZIK! NAGYON ÜGYESEN VETTE AZ AKADÁLYOKAT! Persze mindenki azt mondja, hogy lesz ez még másképp is, de NAGYON ÜGYES VOLT SZERINTEM AZ ÉN KINCSEM! NAGYON! BÜSZKE VAGYOK RÁ!

2. nap a bölcsiben

Ez nagyon rossz volt, mert ekkor már EGY ÓRA hosszára ott maradt Hannus. Amikor odaértünk készülődtek a gyerekek az udvarra játszani, így mi már cipőt sem váltottunk, hanem kimentünk a többiekkel. Nem volt állandóan melletem Hannus, csúszdázott, megnézte a játékokat, de a szeme sarkából figyelt, hogy ott vagyok e még. Amikor leültek inni egy kicsit, akkor háttal ültettem és Kati néni elkezdett beszélgetni vele, én pedig eljöttem VOLNA, de két pillanat múlva Hannus észrevette, hogy nem vagyok ott és azonnal elkezdett sírni, és kiáltotta, hogy "anya, anya". A kapuig értem csak, és a szívem akart megszakadni érte, hogy otthagytam, legszívesebben azt mondtam volna, hogy "holnaptól kezdjük inkább", de az eszem tudta, hogy jó helyen van. Hannus benn, én pedig a kapun kívül sírtam. Egyszer váltott, amikor látta, hogy nincs anya ott, akkor a fehér kutyát kérte, és amikor azt megkapta megnyugodott. Így aztán Bobi is bölcsis lett.
Soha még ilyen hosszúnak nem tűnt egy órahossza, mert 3/4 10 volt ahogy eljöttem, és 11-re mentem Hannusért. Jött Enyedi Zita, és nyugtatott, hogy Hédi is így csinálta egy hónapig, aranyos volt, de így is nehéz volt. Repültem 11-kor az "én Kincsemért". és ott ült az asztalnál a többiekkel, szorította a fehér kutyust. Mielőtt eljöttünk választottunk jelet, így mosmár a piros tulipán a Hannuska jele.
Este mindketten olyan fáradtak voltunk, hogy örültem, hogy hamar alszik el Hannus, mert így én is hamarabb ágyba dőlhetek.

Első nap a bölcsiben

Túl vagyunk rajta és jó volt. Erre számítottam titkon, Hannus szépen felkészült a bölcsire, de lehet, hogy én nem. (sírtam, de csak egy kicsit)
Olyan nehéz volt elkészülni ma reggel. Vésztőn voltunk hétvégén Anyáéknál, mert nem fogunk hazajárni minden nap, de ezt is ki kell találni hogy csináljuk, hogy ne zavarjuk egymást a reggeli készülődésben és be is kell gyakorolni alaposan, hogy mindenki odaérjen a munkahelyére időben.
Szóval felkeltünk, pisilt Hannus ügyesen a bilibe, felöltöztünk, mosakodás, fogmosás, copfkészítés, és ezután következett a "biztos eltettem" szakasz. Ideges voltam, hogy mi lesz, hogy lesz, sajnos, biztosan nem voltam kedves Anyával, a feszültségem miatt. Végre elindultunk, jött Bobó kutya is természetesen. 9- re mentünk.
Egy másik kisfiú már túl volt a beszoktatáson, de még mindig sírt, így ma reggel is. Igyekeztünk minél hamarabb bemenni a csoportszobába, hogy ne ez legyen a kiemelkedő emléke Hannusnak. Benn pedig el sem ment tőlem egy ideig, még az sem volt probléma, ha Bobit valamelyik kisgyerek elviszi. Odajött egy kislány, majd a többi kisgyerek is, és Hannus először 2 lépést, majd hármat ment el, majd játszott a babakonyhában, de figyelt, hogy közel legyek. Megnéztük együtt a plüssállatokat, a füles labdát (természetesen a sárgát), és volt egy kukac hinta, ami nagyon tetszett Hannusnak. Ezután a gyerekek készülődtek ki az udvarra. Leültek az asztalhoz teát inni, mentek pisilni és váltották a cipőjüket. Kicsit késve és rábeszélésre, de Hannus is. Eredetileg 1 órát szerettünk volna maradni, de ahogy mentek a gyerekek az udvarra Hannus is kedvet kapott és így csak ebéd előtt jöttünk haza. Az udvaron is jól érezte magát, kipróbált minden játékot, a csúszdát, a kukac alagutat, a homokozót, a sárga kisautót, a mászókát, és közben néha odakiáltott, hogy "nézd anya milyen ügyes vagyok?". Odament a gyerekekhez, utánozta őket, de amikor hozzá ment valaki, akkor inkább visszább lépett. Biztosan majd alakul ez is, bár jó volt látni, ahogy odament a gyerekekhez. Hazaérve Papiékhoz egyből azzal kezdte, hogy "Jó volt a bölcsi", de a sok élmény miatt és a mozgás miatt úgy elfáradt az én Kincsem, hogy hazaérve ebéd után, vagyis 12-kor majdnem elaludt a babzsákfotelben. Úgy kellett kiemelni belőle.
Szerintem jól sikerült az első nap a bölcsiben. Holnap is együtt leszünk az elején, majd 1-1,5 órára elmegyek. Kíváncsi vagyok holnap hogyan boldogul.

Holnap bölcsi

Holnap elkezdődik a nagybetűs élet. Elkezdjük a bölcsödei beszoktatást. Pedig még itt van előttem, amikor megismerkedtünk Lacival, összeházasodtunk, megszületett Hannus, és megfordult, felült, mászott, felállt, elindult, és ezek csak a nagy lépések voltak, a sok apró aggódó és örömteli pillanatot nem is sorolom.
Holnaptól kihez szalad, amikor egy ölelést szeretne, ki mond el mindent, kinek meri egész nap elmondani ami a kis lelkében van? Leírni sem tudom könnyek nélkül.
Bizakodni tudok csak, mert a beiratkozáskor is feltalálta magát ügyesen, de vajon rendben lesz minden? Milyen élménye lesz? Hogyan fog eljátszogatni a gyerekekkel? Mi lesz, ha egy játékot szeretne, de más elveszi tőle? Hogyan jelzi, ha pisilnie kell, vagy szomjas?
Kavarognak az érzések bennem, tudom, hogy jó lesz, de a kis lelke is rendben lesz?
Jó hogy anyukás a beszoktatás, mert nekünk is meg kell azt szokni, hogy a számomra a VILÁG LEGNAGYOBB KINCSÉT rábízom másra.
Vajon jól döntöttem?

Ez a kreativitás!

Mindíg is csodálom, ahogy játszik Hannus, mert szépen eljátszogat a kabalákal, magyaráz nekik, tanítja őket és mondja nekik amit a mesékben és az életben hall.
Mindennel tud játszani, legyen az egy kabala, vagy egy üres kosár, vagy bármi, és komplett történetet kerekít ki a maga kis fantáziája alapján.
Pár nappal ezelőtt elővette a termoszt és azzal kezdett játszani. Az egy darab termosszal:
- énekelt bele, mint egy dudába
- gurította,
- azt mondta majoretbot és forgata,
- dobolt rajta,
- és zenélt vele, mert az volt a dob. Az egy darab termoszra ennyi féle játékot kitalálni mindenkinek becsületére váljék, pláne úgy, hogy még 2 és fél éves sincs.
De a legjobb az volt, amikor a végén bejelentette mosolyogva tágra nyílt szemekkel:
ANYA, EZ TÖK JÓ JÁTÉK! Azt mondtam, csoda ez a csaj. IMÁDOM NAGYON!

Olyan a szövege, hogy azt elmondani alig lehet. Amikor valami úgy sikerül a játék közben ahogyan azt kitalálta, azt mondja: Ez PAKTIKUS. Praktikus, értitek? Praktikus egy 2 éves és 4 hónapos gyermek szerint.

"Maminak Papi és Laci a barátja".

"Semmi különös" nem történt.

Reggeltől alvásig egyfolytában mondja a magáét, és olyan tündér, és már olyan nagy az én KINCSEM!

Asszociáció

smét nagyon régen sikerült gép mellé ülnöm, az élmények pedig gyűlnek, gyűlnek. Szépen halad Hannus a szobatisztasággal.
Még mindíg nem tudom felfogni, hogyan tudta épp a születésnapomon mondani, hogy "kérek bilit gyorsan". Azóta eltelt másfél hónap és már a délutáni alváskor sem, és éjszaka sem kell a pelus, nem pisil be Hannus, jelzi, ha kell és kibírja reggelig. A kakilást viszont nem mondja, az bemegy a bugyiba, de nem akarom azzal összezavarni, hogy pelust adok rá, ha már egyszer letettük, így sokszor cseréljük a bugyót és kész. A születéskori rendellenesség miatt valószínűleg ezt később valósul meg, később tanulja meg összekapcsolni az érzést a folyamattal.
Annyira jól asszociál Hannus a pisilésre, hogy amikor Papi vetkezett le , mert készült lefeküdni, akkor Hannus elkiáltotta magát: Gyorsan bilit Papinak!
S amikor elmentünk kismalacot nézni, akkor pedig a "kismalacoknak gyorsan bilit" kért. Édes és figyelmes.

Kánikula

28 fok a lakásban, alig tudunk valahova menni napközben Tündér Ilonával, így aztán marad a bent lét. Ennek is meg van az előnye, ami nem elhanyagolható. Sokat olvasunk, Hannus már el tudja mondani a (Három kiscica történetét), nézegetjük a kiskori dvd-ket, és persze amit meglát azon, azt azonnal elő kell venni. Szépen beszél, énekel, helyesen használja a toldalékokat a Tündérkém és tegnap először úgy mostunk hajat, hogy egy hang sem hallatszott. Nagyon örültem ennek, mert nyitva minden ajtó és ablak úgyhogy gondoltam, hogy felébresztjük az alvókat, de nem, mert "Hannus már "Nagy bölcsis" és majdnem eléri a falon a csíkot, és már nem sír, mert megbeszéltük, hogy jól hátrahajtja a fejét és becsukja a szemét és akkor anya úgy csinálja, hogy ne csípjen." és ezt így mondja végig.
Mostmár nem azon derülünk, hogy milyen viccesen ejt ki valamit, hanem azon, hogy hogyan rakja össze a mondatot.
Élénk a fantáziája, és annyira imádom, hogy amikor boltosat szeretne játszani, akkor a húsvéti tojástartó a pénztárca, máskor pedig a kézmosó. Olyan jókat tudunk játszani.

Hanna is

Most mindent Hannus is kipróbál, megkóstol, felvesz és mond...... szóval mindent utánunk csinál. Ez jó is és nem is, mert ugye mikor mi a cél.
- Úgy öltözök, ahogy anya is, ha rajta nincs zokni, akkor rajta se legyen, aminek nem örülök, így aztán inkább én is veszek föl egy zoknit.
- Úgy ülök, ahogy anya - és erőlteti törökülésbe a kis lábát, ami nem nagyon akart sikerülni, de addig erőltette, míg végül sikerült.
- Kopasz a kezünk, mint papinak.
- Kérek mézes kenyeret, mint micimackó.
- Belepisilek a nagy WC-be, mint Zsófi.
- Kavarom az ételt, mint anya - csak ez nehézkes, kezdve azzal, hogy magasan van és természetesen meleg is.
Azért örülök ennek, mert sok mindenre könnyebben rá lehet így venni, mint vitával az Édes Kincsemet.

Édes szavak, tettek

Hannus sokat beszélget, és egyre szebben, érthetőbben. Mostmár az "s" és "cs" is tisztább, mert "valahova sajnos elpakoltuk" a cumisüveget és nem találtuk meg, hiába kerestük együtt. Megszakad a szívem, amikor mondogatja Hannus ezt, de a bölcsiben sem lehet cumisüvegből inni, a fogait is féltettem és a nem tisztán ejtett hangok sem tetszettek. Nem volt hiszti, megértette ügyesen. Azóta pohárból iszik és nem teát, hanem vizet kér. Annyira Tündér!
Folyamatosan próbálkozunk a bilivel és abban is elég ügyes. Már el merünk indulni bicajjal is egy 2 órás kerékpárútra pelus nélkül és boldogan újságolja mindenkinek, hogy "Nézd, nincs pelus!", és amíg hazaérünk, addig pisi sincs. Alváshoz még teszek pelust, de csak a megszokás miatt, mert szinte száraz marad. biztosan hozzájárul az is, hogy a pohárból nem lőtyöl annyit, mint az üvegből.
Hétvégén ismét egy lépést tett a szobatisztaság felé, mert Zsófitól megtanult a nagyWC-be elvégezni a dolgát. Előtte ez olyannyira lehetetlennek tűnt, hogy hamarabb lehetett volna beleállítani, mint ráültetni, mert behomorított.
Énekel az én Gyöngyöm, szépen, dallamosan. Általában a Barney-ban hallott dalokat, de azért másokat is. Imádnivaló, biztosan lesz valami köze a zenéhez, vagy a ritmushoz, mert amint meghallja, egyből táncol.
Még mindig vannak édes szavak, szófordulatok, amelyek így leírva talán nem is tűnnek annyira édesnek, de a hangsúllyal együtt szívet - lelket simogató.

- Anya, olyan BÖRÖNGYÖS a föld!

- Papi nem van itt.

Születésnapi ajándék

Ma 34 éve, hogy én megszülettem. Rohan az idő. Olyan "nagy" szülinapi ajándékot kaptam Hannustól, amit nem hiszem, hogy lehet bármivel is fölülmúlni. Azzal indult a reggelünk, hogy Hannus kérte(!) a bilit és belepisilt. (persze olvastunk és beszélgetünk kicsit, nem úgy ment, mint a felnőtteknek, de sikerült) Nagyon örültünk neki, taps, ujjongás minden volt. Elmentünk dédihez, és anyira tetszett a dolog, hogy haza kellett jönnöm a biliért, mert Hannus tépte le magáról a pelust és csak a rókás bilibe volt hajlandó pisilni. Délután is többször, így aztán egész nap csak alvás ideje alatt volt rajta pelus. AZ ÉN NAGY LÁNYOM TELJESEN EGYEDÜL LETT SZOBATISZTA! Annyira örülök!!!!!!!!!!!Hogy tudta így időzíteni, hogy éppen ma, ezt nem tudom, de nem hiszem, hogy van ennél nagyobb szülinapi ajándék, amit kaphat egy anyuka.

Mai aranyköpés

Délutáni alvás nem nagyon tetszett Hannusnak. Lehet, hogy nem volt igazán elfáradva, mert esett az eső egész nap, nem tudtunk kimenni. Mindenáron kikéredzkedett a kiságyból. Jó - mondtam - de vagy idefekszel a vállamra és pihensz, vagy visszateszlek a kiságyba. Megszólal Hannus: vagy számítógép.
Meg lehet enni, olyan édes!:)

Mit szeretnél vacsorázni:
TEJGEBÍZT!

Édes szavak

Olyan tündérien édes dolgokat mond Hannus. Sokszor azt sem tudom honnan szedi, máskor az épp aktuális meséből hallok vissza részleteket tőle.
A névnapra kapott két egyforma (!) szék pakolása közben azt mondta: ez így sokkal jobb. :)
Máskor a játék közben azt mondja a kabaláknak: pompás ötlet
Amikor cipőt vettünk, akkor pedig természetesen ő is próbált és miután egy idegentől megkérdezte mennyibe kerül, azután feltete a pultra, és kijelentette, hogy: boltos néni pénzért megszámolja.
A csöpp kis lakásunkban nem találtam a lepedőt. Ahogy ott mérgelődtem, hogyan tűnhetett el, megszólalt Hannus: na akkor gondolkodjunk, hol a lepedő.
Mostanában mindent hasonlít valamihez. Néha látom a hasonlóságot, máskor hiába töröm a fejem, nem jövök rá miért látja hasonlónak. Például, a gofri olyan, mint a párna; a lépcső olyan, mint a háromszög, de hogy a 10-es szám miért olyan, mint Kati mama, azt azt máig sem értem.
Mostanában jött elő az is, hogy fél olyan dolgoktól, amelyeket én szintén nem tudok megmagyarázni. (pl: asztal, állólámpa, párna...) Azt olvastam a neten, hogy ez abból adódik, hogy a képzelőereje és a szókincse nem egy ütemben fejlődik. A hangos zajokat sohasem szerette, így a kakas mindíg felébszetette, a fűnyíró rem volt jóbarát.
Amikor Barnabáséknál voltunk és készültünk eljönni, akkor egyszer csak megszólalt Hannus: köszönjük a vendéglátást. Olyan büszke voltam az én okos nagy lányomra!

Vissza nem térő pillanatok

Röpül az idő. Még most születet Hannus, a kétéves szülinapja is most volt és már lassan (szeptemberben) azon vesszük észre magunkat, hogy két és fél éves lesz a Tündérkém. Szeptembertől rohanunk, belefeletkezünk a fáradtságba, munkába, teendőkbe. Vajon meglátjuk és vissza tudunk emlékezni az apró, de annál nagyobb jelentőségű pillanatokra?
Arra például, amikor Hannus felébredt reggel, és lejöttem teát készíteni neki, de nagyon sírt az emeleten és apa (papi) fölment, kivete Hannust, és ő a világ legtermészetesebb dolgaként odaborult a vállára és ott pihent még egyet?
Vagy azt, mikor papi a fájós lábával leült Hannus mellé és mesélt neki?
Vagy amikor Dédi 81 évesen átjött Szeghalomra és virágot hozott a Hannus szülinapjára és fél napig is eljátszottak a tarka macskával és kutyával?
Vagy amikor Mami kergetőzött Hannussal, és kis idő múlva Hannus csak úgy odament és átölelte és adot egy puszit neki?
Vagy arra, mikor Hannus Lacussal vacsorázott és csillogó szemmel nézett rá és kérdezte tőle: nem fáj derekad?
Vagy arra, ahogyan szaladt elém, amikor fodrásznál voltam, kiabálva, tárt karokkal, és szorított, amikor felvettem?
Vagy azokra az édes pillanatokra, amikor maga eljátszogatott én pedig csak figyeltem, hogy miket mond: kis barátom, de jó hogy találkoztunk, nagyon örülök neked?
Vagy amikor apukáját átölelte és jót játszadoztak?
Nem hiszem, hogy boldog lennék ezek nélkül!!!!!!!!!

Ajjaj!

Hannus ugrált ma az ugrálóvárban. Mozgáshiánya van, mert a sok esőtől régóta nem tudunk menni a játszótérre, hogy kimozogja magát. Behajoltam hozzá, hogy egy kicsit bohóckodjunk, de rosszul sikerült a mozdulat, így az lett a vége, hogy megütötte a kezem. Fájdalmas volt Hannus, légyszíves simogasd meg, hogy ne fájjon- kértem, gyakorolva ezzel a majdani, hasonló helyzetekben elvárható viselkedést. Kérte Mamuci is, Julika néni is többféle verzióban, de Hannus a füle botját sem mozdította. Helyette kitalálta, hogy Ő most szeretne a számítógépben kislányokat nézni. Egy hirtelen gondolat azt mondatta velem: Te sem teljesítetted, amit én kértem!- Fél másodperc múlva Hannus mondás nélkül odaballagott hozzám, megpuszilta a kezem, és kijelentette, hogy kislányt kér a számítógépből.
Mamuci, Julika néni és én megrökönyödtünk. 2 éves és 2 hónapos, és tudja, hogy valamit valamiért meg kell tenni. Kemény csaj, nagyon oda kell rá figyelni, mert egy kicsit ha elengedem a gyeplőt, máris "elkutyul".

Hanna mondta

Mostanában nagyon igyekszik Hannus azon, hogy helyesen használja a toldalékokat. Ebből és a kis okos eszétől születtek ezek a mondások:

- Anya, vedd ki engem!- lebiggyesztett szájjal, mert nem akart aludni.

- Gyere, kis drágám! - mondta a babának. Julika néni szokta ezt mondani.

- Anyának a babája én - és mutat magára.

- Ez mi? kérdezem: szurikáta.

- Hova bújt a kiscsibe? - a szalonnába - vagyis a szalmába.

Ma 2 éves és 2 kónapos az én Édes Kincsem! Annyira imádom! Nagyon jókat játszunk.

Mandulagyulladás és hasonlók

Végre van annyi idő, (és nem utolsó sorban erőm) hogy írjak. Túl vagyunk a mandulagyulladáson és az utána lévő hurutos köhögési rohamokon. Ahogy írtam, sikeresen összeszedtünk valami bacit. Hétfőn még csak 39 fokos láz, kedden már 40, így a hűtőfürdő - lázcsillapító - hideg vizes borogatás együtt volt csak hatásos. Ezután szépen javult, örültem, hogy erről is múlt időben beszélhetek. Szerdán semmi, és csütörtökön kezdődött a köhögés. Nem mélyről jövő, de egész nap és szegény se enni, se inni nem tudott mert felrázta a gyomrát. Ismét vissza az orvoshoz másik "vitamin"-t is kapott. Nem kívánom senkinek azokat az éjszakákat. Dobálta magát az ágyban, köhögött és sírt, hogy anya-anya én pedig mindent elkövettem, de nem tudtam segíteni. Fejrészt felemeltem az ágyban, vizes ruhát párologtattam, sólámpa, szellőztetés, felvettem, de a köhögés ingerelte. Nem tudott aludni sem nappal, sem éjjel, mert amint ágyat ért a kis feje egyből köhögött. Már ülve elaludt Szegénykém. Nem akart szaladgálni, sem enni, sem inni. 2-3 nap után már oldódott a köhögés, és jött váladék, ami szintén nem hagyta aludni. De megtanulta a Kis Drágám, hogy "az orrporszívó segít nekünk meggyógyulni" és engedte akár éjjel akartam kitisztítani, akár nappal. Utána természetesen Ő is kitisztította Bobinak és anyának is. 3 napos csúszással én is ugyanezen végigmentem.

Anyák napja

Vasárnap nagyon meglepődtem, amikor leültem, hogy elolvassam az email-jeimet. Hannustól kaptam email-t. Amikor a címlistában megláttam, hogy Krecsmárik Hanna, arra gondoltam, biztosan születésekor valamit kitöltöttem, és most jelentkeznek, hogy fizessek elő valamire vagy hasonló. De nem, hanem tényleg Hannus köszöntött anyák napján. Laci volt, Ő írt Hannus nevében. Be kell vallanom, nagyon jól esett, hogy gondolt rám. Ezután pedig jött Hannus, kezében virág és azt mondta. Köszöntelek anyák napján. Kicsordult a könnyem. Itthon beletettem a vázába, és Hannus azóta is mondogatja, amikor a konyhában meglátja, hogy: köszöntelek anyák napján.
Mami sajnos már nem tudja köszönteni Hajdú mamát anyák napján.

Mandulagyulladás

Megtanulhattuk volna már, hogy a jó után rossz következik, mert íme, itt van. Tele voltunk bulival a hétvégén. Pénteken délelőtt bábelőadás, este grillparti, szombaton majális ugrálóvárral és trambulinnal. Jó volt, de itt a feketeleves, mert Hannus valahol összeszedett valami bacit, amitől begyulladt a mandulája. Hőemelkedés, bágyadtság, semmi étel, (szerencsére folyadék az megy) hűtőfürdő. Remélem szépen kilábalunk belőle, mert a kis szemében a tört tekintetnél jobb, amikor csibészkedik. Nem fekszik többet, de nem vágyik a rohangálós játékokra. Gyógyulj meg Tündérem!

Hannusról

Míg el nem felejtődnek ezek a pillanatok:
Hannus nagyon szereti a zenét. A műtét utáni másnap, gyengén ugyan, de amikor a telefonban meghallotta a zenét, máris mozgatta a popóját, pedig biztosan nagyon fájt szegénykémnek. Ez a zeneszeretet máig megmaradt. Reggel első szava a köszönés után: Anya, zene, zene, zene. Kapcsol magnó.
Ismét vannak olyan tüneményes szavak, mint "tüszög", vagyis küszöb és az írásban jelölt teljes hasonulás helyett gyakran az eredeti szótő+toldalékot mondja: azban, azból, ezből.
Szövegláda egy csaj, mindent mond, énekli Barney dalát (Itt vagyunk, jó nekünk, hogy barátok lehetünk...) Kezdődik az "Ez mi? Az micsoda? Mit csinál? Mit mond?" szakasz. Elbeszélget a kabala állatokkal (örülök, hogy látlak, eteti itatja őket)
Néha elfáradok abban, hogy egyedül vagyok mindenre és ilyenkor hamarabb elszakad a cérna. Ilyenkor be kell állni a buta szárító helyére (azért buta, mert megütötte Hannus a fejét a szárítóba.) Hannus pedig ezt fújja: buta gyerekek odaállnak szárítóhoz, és persze Hannus nem buta, így nem kell sokáig ott rostokolni.
Még kicsit meggondolatlan (milyen is lenne 2 évesen). A motorozás közben nem érti, amikor azt mondom "állj", rohan, mint akit puskából lőttek ki. Bele a tömegbe, át a tömegen, irány a kövesút, szóval nem kell sokat gondolkodnom, csak rohanni Hannus után. Pénteken mentünk Vésztőre. Amíg vártuk papit lementünk és én 2-3 mondatot beszélgettem ez Enikő anyukájával. Hannus pedig, mint a puskagolyó szaladt hátra a játszótérre. Már a tárolóknál járt. Nagyon rossz volt. Remélem egyszer megtanulja, hogy nem lehet így körültekintés nélkül menni.

Julika néni

Nagyon kedves szomszéd nénink van, Julika néni. Egyedül él, és minden nap átjön egy kicsit. Hannus is szereti, én is, és nagy segítség, mert tudom, hogy jól elvan vele Hannus és így néha gyorsabban elmegyek egyedül a boltba. Ma azt mondta Julika néninek, hogy: ne mennyéj, majaggyál. Hát nem édes?
Kedden Julika néni fodrászhoz ment, és a fodrász itt van ebben az oldalban egy kis üzletben. Mi sétáltunk, s amikor Hannus észrevette Julika nénit mellé szegődött. Én pár méterről figyeltem a történéseket. Julika néni nem beszélgetett csak ment, és Hannus mellette, mint egy kiskutya. Néha odafordult, mondott valamit Julika néninek, és ugrándozott mellette, mint egy kis kecske. Tudom, hogy nem illik állathoz hasonlítani, pláne nem a saját gyermekemet, de a köztük lévő kapcsolatot, a szeretetet csak én tudtam, senki más, aki elment mellettük.

Imádom, amiket mond

Annyira szépen, választékosan beszél Hannus. Párat lejegyzek, így legalább nem felejtődik el.
Sétáltunk és meglátta a szélforgót, ami anyáéknál is volt régebben.
- Anya, hát ez gyönyörű!

A játékbolt kirakata előtt:
- Ilyen ormis motor kellene Hannának. (nem akarom, és toporzékolás, hanem kellene. Sok felnőttnek tanulnia kellene ezt)

Baba patika újságot nézegetve:
- Kislány vegyél fel zoknit, mert megfázol!

FűnyírŐ

A babák nézegethettetetetik, és forog és forog és forog, azután elalszik a pici baba.

Ebéd közben, amikor megakadt a falat:
- Anya, gyorsan vizet, nem kapok levegőt.

Tudatosan vásároltam egy olyan kis könyvet, ami a bilizésről szól és abban Blanka is ezt mondja az anyukájának: - Anya, gyorsan, bilit, bepisilek!

Nézőpont kérdése

A héten itthon volt Laci, és a sok teendő közepette elmentünk a testvéréékhez névnapra. Amikor Laci mondta, hogy milyen sok mondókát tud Hannus, a testvére Judit azt mondta: igen, nagyok már ilyenkor (2 év 1 hónapos korban). Én azt mondtam volna, hogy ügyes, de nem vagyunk egyformák, így most összeszedem milyen mondókákat is tud és talán ítélje meg mindenki, hogy EZ életkori sajátosság, hogy ennyit tud vagy egy kicsit ügyesebb mint az átlag. (megjegyzem, nem azért tanulta meg, hogy okosabb legyen, hanem mert akarta, és egész nap ebből állunk ki, hogy: Anya énekelj, anya olvass.) Tehát a lista:
Gyerekek, gyerekek szeretik a perecet
Esik az eső, hajlik a vessző
Gólya gólya gilice
Egy, megérett a meggy
Hátamon a zsákom
Hüvelykujjam almafa...
Kicsi kocsi három csacsi döcögő döcögő
Kutya - tár
Bóbita
Haragosi
Galagonya
Kis Bence
Móricz: A török és a tehenek
A part alatt
Simi, simi Sámuel
Volt nekem egy pizsamám
Tarka kutya sétál, füle, farka szét áll
Kerekítek kereket
Cirmos cica haj
Pál, Kata, Péter
Csigabiga told ki szarvadat
Nyuszi ül a fűben
Nyuszi nyuszi nyulacskám, ne félj tőlem, nincs puskám
Hopp Juliska
Aki nem lép egyszerre
Libuskám kelj fel
Katalinka szállj el
Háp-háp háp jönnek a kacsák
Kiskacsa fürdik fekete tóban
Boci-boci tarka
Hull a szilva a fáról
Cickom, cickom
Virágáknál ég a világ
Érik a szőlő
Hej Jancsika, Jancsika
Esik eső, süt a nap
Ábécédé, rajtam kezdé
Debrecenbe kéne menni
Egyedem, begyedem tengertánc
Hull a pelyhes fehér hó
Jaj de pompás fa
Kiskarácsony, nagykarácsony
Öreg néne őzikéje(!!!)
József Attila: Altató
Bubu, a kis beteg
Bambi
Tücsök és a hangyák
Persze nem végig mondja a több versszakokat, de ha én abbahagyom, akkor folytatja.
Elszámol 10-ig (!!!!!!!!!)
megköszöni az ebédet,
Lépcsőn le és föl egyedül megy
Köszön illedelmesen csókolom-ot
Mondjátok meg, minden kétéves ennyit tud, vagy csak a felnőttek nem tudják megemészteni, ha a sajátjánál többet tud a más gyermeke?

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk mindenkinek!

Bobi

Ismét Bobi. Hannus számára nagyon fontos. A délutáni alvás tegnap nem akart összejönni. Olvastam, úgy sem, csöndben maradtam úgy sem, nem volt igazán álmos Hanna, de mindenképp szerettem volna, ha egy kicsit pihen. Mikor már mindent elkövetett, és mégsem vettem ki a kiságyból, belátta, hogy itt aludni kell, és azt mondta a kutyájának: Gyeje Bobi, aludjuk!- átölelte, és elaludt, mint a bunda.

A szavak vége

Hannus bizonyos szavak végén nem ejti ki az utolsó szótagot.
tarisz - tarisznya
haris - harisnya
kapuc - kapucni
kapasz - kapaszkodik
Máskor a végét ejti a közepét nem: távító - távirányító
hapan - hapánt
és csimba = csizma.
ÉDES!

Jószándék

Hannus még elég kicsi ahhoz, hogy nagy hangzatos mondatokat mondjak arról, hogy milyen lesz a jelleme húszévesen. Azt tudom, hogy most milyen, s e kedves megmozdulásokból most leírok néhányat.
Végre itt a jó idő, a hétvégén Vésztőn vagyunk, és Hannussal főzőcskéztünk kinn az udvaron. Találtam mohát és vittem Hannusnak megmutatni, addig persze ő főzött, s amikor elkészült a "fűleves" azt mondta: Gyeje moha egyéj! Megkínálta a mohát. Hát nem édes?
Este sötétedés előtt megmetszettük a szőlőt. Egy sor lugas van itt, nem volt sok, de Hannus vitte a venyigét a vödörbe szorgalmasan, jól elvolt vele, segített örömmel, de ahogy haladtunk mind nagyobbat kellett kerülnie a vödörhöz, AMÍG rá nem jött, hogy átbújik a drót alatt és akkor hamarabb odaér. Imádom a kis gondolkodó agyát!
Ma pedig, amíg mosogattam mindenképp ragaszkodot ahhoz, hogy hallgassunk zenét. Bekapcsoltam, de Hannus eltűnt egy pillanatra, s jött vissza az esernyővel, nagy boldogn, az volt a mikrofon és billegve (táncolva) hümmögött bele. Nem tudom, hogyan jött rá, mert nem mutatta senki, de isteni kreatív agya van az Édes Kincsemnek.
Papinak fáj a foga, de nem mer elmenni a fogorvoshoz, így aztán látható a fájdalom az arcán. Hannusom, amikor mondtuk, hogy mi baja papinak azt mondta: Papinak faj foga. Papi ne síjjá. (és megsimogatta) Le ne ess, fog Hanna. (és rátette a kis kezét papi kezére) Majdnem kicsordult a könnyem. Az én Kincsem ilyen jószándékú és kedves és figyelmes. Igazi tiszta lelkű kisgyermek. Nagyon szeretem!!!

Első pillanatok

Ez lesz az a bejegyzés, amit folyamatosan fogok írni, ahogy eszembe jut, hogy mit mikor csinált először Hannus.
Átaludta az éjszakát: 2 hónaposan
Megfordult: 5 hónaposan
Felült: 7,5 hónaposan
Elindult: 13 hónaposan

Most 2 évesen: fut, szalad, lépcsőn váltott lábbal megy fölfele, mellélépéssel lefele, énekel, utánoz, építőkockából épít, fűz, rajzol vonalat, karikából álló rajzot és mondja, hogy mit rajzolt, köszön (szia, csókojom), próbál egyedül öltözni, enni. E két területen még kell hogy fejlődjön, a bilire csak akkor ül, ha kedve van hozzá.

Végre jó az idő!

Olyan régen írtam már, hogy sok (mondani-)írnivalóm van, de gyanítom, hogy mindet nem tudom leírni. Nagyon örülünk a jó időnek. A hét elején el is mentünk a kedvenc játszóterünkre, ahol ugyan nincs homokozó, de jó nagy tér van, nyugodtan lehet szaladgálni, labdázni. Olyannyira mi voltunk az első látogatói a játszótérnek, hogy még néhol sár volt és a hintákat sem tették vissza téli pihenőjük (inkább megőrzésük) óta. Ez csöppet sem zavartatta Hannust, nagyon örült, amikor a bicajjal bekanyarodtunk és meglátta a játékokat majd kiugrott a bicajból és mondta:"Hú de jó! Örülsz Hanna!" Azt az örömöt nem lehet leírni, amit az arcocskáján látam. Két óra játék után mindent latba kellett vetnem azért, hogy haza tudjunk menni sötétedés előtt.
Eljöttünk Vésztőre és ameddig Majika mamiék elmentek Csabára, mi elmentünk Dédihez. Hannus a tyúkudvarban kergette és etette a tyúkokat, szedett nekik füvet, szaladgált, játszott a kutyussal és mindent, ami csak eszébe jutott. Olyannyira sokat szaladgált, hogy a ebéd utáni alváskor szinte bedőlt az ágyba. Nem volt most anyu, anyu, nyunyunyu.
Ma is isteni idő volt, ébredés után az első szó ami elhagyta Hannus száját az volt, hogy: Hita, hita, hita- vagyis hinta. Gyorsan felöltöztünk, de annyira ki kellett menni, hogy még a reggelit is a hintában fogyasztotta el. Csúszdáztunk, megtanult Hannus teljesen egyedül felmenni a csúszdára és áttenni a lábát és lecsúszni. Mondta is, hogy "ededül". Asszonybaba is próbált csúszdázni, de nem sikerült neki, hiába mutatta Hannus. Főzött a babának ebédet, szedtünk kavicsot, és ismét hintáztunk, csúszdáztunk és kezdődött minden előlről. Még egy kicsit a nap lebarnította a Hannus arcát, vagyis simogatta a napsugár az arcát, ahogy mondom az Édes Kincsemnek.

Akarat viszi előre az embert

Nagyon jól sikerült a szülinap, volt torta, és sok szép ajándék. Megkapta a szüleimtől a rollert, amit annyira szeretett volna. Az egyik újságban látott egy gyereket rollerozni és valahogy akkortájt jött értünk Papi, és vitt volna Vésztőre. Siettünk, pakoltam és azt mondtam Hannusnak, hogy majd Papival elmegyünk egy távoli boltban megnézzük, hogy van e roller. "Papikam kéjek jojjejt!" és a nyomaték kedvéért a hangsúllyal is jelezte, hogy komolyan gondolja. Szóval, volt nagy öröm az érkezéskor, de elsőre természetesen nem sikerült. Erőlködött, mindkét lábával fellépett rá és úgy lökte magát, de nem volt jó. Ráült, akkor nem érte el a kormányt. Ülve tolta magát, de nem tudott kormányozni, sehogy sem volt jó. Akkorákat nyögött és mérgesen nyafogott, míg végül addig - addig próbálta, amíg végre sikerült. Persze, megfogtam a lábát és mutattam, hogy hogyan kell lökni, de "Anya, ne segí!" - mondta. Éljen, éljen, éljen, végre sikerült 2-3 lökésnyit haladni, egyenesen!!!!!!!!!!!! Újabb akadály, a küszöb és kanyarodni kellene valahogy. Hannus megoldott a kérdést, felvette az egész rollert és átemelte a küszöb felett, akármennyiszer arra járt. Nem volt könnyű, mert eközben is nagyokat nyögött. Nagyon boldogok voltunk mindannyian amikor sikerült, de bevallom, közben el-elmosolyodtam.
Annyira jól sikerült ez a rolleres ajándék, hogy azóta majdnem azzal alszik Hanna, de a fürdőbe mindenképp be kell vinni, hogy megnézze a roller, hogy hogyan fürdik Hanna. Öleli és puszilgatja is, ami nagy szó, mert csak kérésre ad puszit, sőt akkor sem mindig.

Hannus ma 2 éves

Hannus ma betöltötte a 2 évet. Minden nap szembesülök azzal, hogy mennyire telik az idő, de ilyenkor meg aztán főleg, és akarva, akaratlanul felelevenedik bennem és aki részese volt azoknak a pillanatoknak, hogy hogy is történt. 2 éve ilyenkor, vagyis reggel elmenet a magzatvizem (amiről persze nem tudtam, hogy az) és elkezdett fájni a derekam, hívtam az orvost, hogy mit tegyek, mitől múlik el.(nem tudom mit vártam az orvostól, hogy egy billenytyűkombináció és vége?) Mikor már 5-10 percenként jöttek a fájások felhívtam a mentőt, hogy baj van, s Laci is, mert ekkor még betegszállító volt, gyorsan indult haza(kb 160-nal betegekkel). Miután beértünk a mentővel a kórházba, Békéscsabára, közölték, hogy itt szülés lesz, mert teljesen ki vagyok tágulva(8 óra 20 perckor értünk be) Míg kibújt Hannus majdnem meghaltam, vagyis úgy éreztem, úgyhogy mondtam is, hogy "segítsenek rajtam, mert meghalok!" Laci mondta, hogy "Szedd össze magad, most legyél vagány, amilyen szokatál lenni!" erre őt lecseszte a doki, hogy ne most vitázzon velem, majd ő diktálja a tempót. Nyomtam, a doki tolta ki a hasamból és 8 óra 40 perckor megszületett Hannus 2008. március 14-én, pénteken, 2530 gmal és 46 cm-rel. Olyan csúcsos volt a feje, hogy azt mondtam, ha ez így marad nem tudom mi lesz. Ezután összevarrtak és megpróbáltak átszállítani a szobába, csakhogy a vérveszteségtől egy kicsit elájultam. Én az egyik szobában, anya a másikban feküdt, mert a kórházszagtól ő is rosszul lett. Nem akart megindulni a tejem, Hannus vérszegény volt, vért kelett, hogy adjanak neki és jöttek sorba a dolgok, úgyhogy két hét múlva, mire kiengedtek, terhességem előtti súlyú voltam. Nehezen, de rendeződtek a dolgok és most két éves lett Tündér Ilona. Már két éves! Boldog szülinapot Hannus! Élj sokáig egészségben, szeretetben, boldogságban! IIIIIIIIIIIMMMMMMMMMMMMMÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁDDDDDDDDDDDDLLLLLLLLLLLLLAAAAAAAAAAAAAAAAKKKKKKKKKKKKKKKKKK!!!!!!!!!!!!!!

Színek

Hannus kedvenc színe a sárga. Ez annyira igaz, hogy előfordul, hogy mindenre ezt mondja: -Sága. Máskor pedig szépen elmondja mi milyen színű. Nem igazán tudom eldönteni, hogy mennyire ismeri a színeket. Van, amikor kuncog és úgy mondja, hogy sárga a maci (ami persze nem sárga), ekkor szerintem pajkoskodik, mert szándékosan nem jól mondja, kuncog mellé.

Mérföldkő

Minden ember életében vannak mérföldkövek, melyek után az ember másnak érzi magát, vagy másként tekintenek rá. Hannus életében (vagy az enyémben) a mai nap annak számított. MA BEIRATKOZTUNK A BÖLCSIBE. Hétvégén már beszélgettünk róla, de jobbára én és Majika mami. Elmondta, hogy merre kell menni, hogy egy kis kerítésen be, azután jobbra, majd fel a lépcsőn, ott a vezető óvónő elmondja mi a teendő. Jelzem mi beszélgettünk, s megszólalt Hannus: "kis kejítés, jobba, jépcső, fej, vezető" Figyelt és mindent megjegyzett a Tündérkém. Később hozzátette: "gyejekek, Hanna, játszik". Biztos foglalkoztatta, mert többször is elmondta amikor valami eszébe juttatta.
Ma reggel pedig beiratkoztunk és megnéztük a bölcsit. Tudtam, hogy nem történik semmi ott, de mégis nekem nem akaródzott elmenni. Ez egy újabb bizonyítéka annak, hogy hamarosan vége annak az időnek, amikor ennyit lehetünk együtt, és ez bizony fájdalmas. Nagyon. Nekem. Tudom, hogy jó ott Hannának, de megszakad a szívem!
Hannusnak annyira tetszett a bölcsi, hogy kb. 2 percig volt mellettem, azután már ment is játszani. Feltalálta magát, odament a gyerekekhez, nem sírt. Egyik felem örült, mert jó, hogy pozitív élményként éli meg, másik felemnek pedig megszakadt a szíve.
Ma visszafordíthatatlanul beleírtunk egy mondatot Hannus képzeletbeli emlékkönyvébe: Beiratkozott a bölcsibe.

Hazafele azután a sok élménytől annyira kimerült, hogy elaludt dél körül az autóban (egyébként fél 2-kor szokott elaludni)

Újabb édes szavak

Imádom, hogy mindent mond már Hannus! Simán lehet érteni a beszédét, szavakat, mondatokat értelmesen rak össze és olyan szavakat használ, hogy csak nézek. A legújabb az "Úritten!" és még a hangsúly is meglepetést sugallt. Azután Apa megtanította Hannust arra, hogy "jaza" vagyok, mint a riga "jánc". Amikor ebédelünk, akkor pedig azt mondja, hogy Luci cica ebédel, vagyis elnevezte magát Luci cicának a Gyöngyöm.

Ismét egy nehéz nap!

Szombaton meghalt apósom. Sajnálom, mert én kedveltem és szerintem ő is. Vidám, jó kedélyű ember volt. Sokan sokfélét mondtak róla, de én nem segítek haragudni, így nem osztom a véleményüket. Velem figyelmes és kedves volt, nem nézett bele a borítékomba, és nem bántott meg sem a hátam mögött, sem a szememben.
Ha valaki hisz a természetfeletti dolgokban az nem tudom mit mondana arra, hogy Laci bácsi és Anyósom ugyanazt a virágot borította ki nálunk és ugyanúgy. Én csak annyit tudok erre mondani, hogy érdekes. Volt már nálunk több gyerek és felnőtt, de senki nem járt még így soha.

Imádom!

Imádom, és kész. Hogy miért? Nem lehet felsorolni, de egy kis ízelítőt adhatok:
perseny = persely
samanyú = savanyú
jácin = jácint
Ma kérdeztem Hannustól, hol van Andi baba? Állt az ajtónak támaszkodva, és mutatott a másik szoba felé és azt mondta "Szejintem ott!" Azt mondtam, mindjárt megeszem, annyira tündér.
Ezen kívül, ahogy felkészítettem a gulyás levest egyszer csak kiszaladt Hannus és azt mondja: "Anya, Barney, szuper!" Most mondjátok meg, ugye hogy imádnivaló?

Kemény csaj!

Hannus kemény csaj és ez a szó minden értelmében igaz.
- Kemény, mert néha a játék hevében összekoppantjuk a fejünket, én alig térek magamhoz, Hannus pedig meg se rezzen.
- Kemény, mert annyira önálló akar már lenni, hogy egyedül akar öltözni. Reggel a pizsama nadrágot akarta egyedül felvenni, 15 (!) percen keresztül próbálta. Felvettem videóra, úgyhogy bizonyítani tudom. Amíg nem sikerült, addig nem adta fel, de nem ám. Próbálta jobbról, balról, a kiságy egyik sarkából, a másikból, amíg nem sikerült. IMÁDOM! Remélem ez a kitartása megmarad felnőtt korában is, és ha valamit akar, azt véghez is viszi.
- Kemény, mondom, mert hétvégén Zsófival rajzoltak, és persze a 20 színes ceruza mellett mindkettőjüknek épp a grafit kellett, épp azonos pillanatban, így egyik sem engedte. Sem Hannus, a maga 23 hónapjával, sem Zsófi az 5 évével. Szóval nem hagyta magát. (Persze igazságosan megoldottuk, mert ugyanannyi percig rajzolhattak azután felváltva) Tetszett, hogy harcba száll az akaratáért.
Ez a kép, még akkor készült, amikor nem vették észre a grafitot.

Mami szeme fénye

Ezen a hétvégén Vésztőn vagyunk. Hannus szeret itt lenni, nagyokat játszik Zsófival, Gerivel és Sancival, ugrál a Papiék ágyán, Dédinél eteti az állatokat, szóval minden ok. Anya (Majika mami) annyit mondta Hannusnak, hogy a szeme fénye, hogy tegnap már Hannus is mondta. Nem volt könnyü kimondania, de ügyesen sikerült.
Így: Anyának Édes Kincse (Hannus ídes-nek mondja, Tündére, Gyöngyvirága.
Apának Kincse és manókája,
Julika néninek tündéri mazsolája,
Maminak szeme fénye Hannus.
Ma is volt egy pár aranyos szó. pl: szobszéb, lepetés (a meglepetés helyett) és megelítő a melegítő helyett. ANNYIRA TÜNDÉR!!!!

"Iteni finom bajac"

Minden napra jut valami aranyos megszólalása Hannusnak. Úgy imádom! De ha nem írnám le, biztosan elfelejteném, úgyhogy nagyon örülök annak, hogy vezetem ezt a blogot. Tegnap (saját készítésű) barackot ettünk uzsonnára. Hannus nagyon szereti a barackot és egyszer csak megszólal: "Iteni finom bajac" - vagyis isteni finom barack. Teljesen kész voltam ettől!
Ezen kívül ma énekelve számolt 1-10-ig, ez már egyáltalán nem nehézség számára, bármikor, bárkinek elszámol, megmondja hogy hívják és a szülei nevét is, úgyhogy apósom azt mondta, hogy most már nem fog elveszni. Festettünk is ma és szerintem mostmár nem annyira kapkodóan fest. Egy kis orrcsurgás miatt nem erőltettem a sétát, de a mozgás nem maradhat el, így ugrált Hannus az ágyon, aminek nagyon örült és volt bukfenc is.
Mostanában valahogy előkerült a boltos játék, amit a szükség hozott. Ha épp valami nincs itthon amit Hannus szeretne, akkor megbeszéljük, hogy kérünk a boltosnénitől/bácsitól. Ahogy nézegette Tündér Ilona a ragadozókról szóló könyvet megismerte a csillagot, a tengeri csillagot, így már előre sajnálom a boltost, mert Hannusnak bizony eszébe fog jutni ha odaérünk, hogy mit szeretne, és mutat a kis tenyerére, hogy oda, bele kéri. Imádom!

Vág az agya, mint a borotva!

Igen, és ez olyan jó! Van, amire Hannus jobban emlékszik és mivel szeretné hallani, addig mondja, amíg nekem is eszembe jut. Mindenről eszébe jut valami. A kesztyűt borzasztóan nem szereti, de egy idő után fázik a kis keze. Valamelyik nap indulás előtt mondtam, hogy fel kell venni a kesztyűt, mert olyan lesz a kezed, mint a jégcsap. Erről Hannusnak eszébe jutott, hogy "Jaci jetőr, adta".- mármint A testvérem letörte a jégcsapot és a kezébe adta. Én biztos elfelejtettem volna, de Hannus nem.
Tegnap pedig elkezdte pelenkázás közben mondani: "Egy, megéjet meggy." Julika nénivel összenéztünk és folytattam, de néhol megálltam, kíváncsi voltam mennyire tudja.
Kettő, csipkebokor- "vessző"- mondta.
Három, te vagy az én "pájom".
Négy, biz oda "ne mégy".
Öt, "jesett köd".
Hat, hasad a pad,
Hét, mit süt a "pék".
Nyolc, "üjes póc",
Kilenc, kis Ferenc, tíz, tiszta víz,
Ha nem tiszta vidd "visza" majd a csacsi "megisza".
Nem hiába mondtam annyiszor ezek szerint.
A számolás is egyre jobban megy. Mostmár előfordul, hogy tízig is elszámlál, vagy inkább elmondókáz.
Ezen kívül ismeri a négyzetet, karikát, és háromszöget és az építőkockák közül is ki tudja választani.

Gorilla - bácsi

Élete során mindenki találkozik az iskolapadban azzal a ténnyel, hogy az embernek és a majomnak közös az őse (és NEM a majomtól származunk, ahogy azt sokan helytelenül hangoztatják), de szembesültem azzal is, hogy ezt az örök érvényű igazságot 23 hónaposan is észre lehet venni. Laci (a pontosítás miatt Hannus apukája, mert ugye nálunk a családban 4 Laci is van) vásárolt Hannusnak egy Micimackós újságot. Nagy volt az öröm, mert gitár is volt hozzá, így lehetett gitározni és egyből beugrott Édes Kincsemnek, hogy Lucának is ilyen van (na jó egy "kicsit" komolyabb). Miután előlről hátulra az utolsó betűig elolvastuk, már csak gyors léptekben nézegeti Hannus. Van benne egy ismeretterjesztő rész, és ami ebben a számban épp a gorillát mutatta be. Hannus egyből rávágta: Anya, bácsi!- és mutatott az állatra. Biztosan a vonásokat hasonlónak vélte, de olyan határozottan állította, hogy csak azt volt hajlandó a "bácsi" helyett elfogadni, hogy gorilla - bácsi. Most mondjátok meg, véletlenül nem azért ülünk annyit az iskolapadban, hogy visszaemlékezzünk arra, amit születésüntől kezdve tudunk, csak még nem tudjuk elmondani?

Okos kislány

A hétvégén "Apa dolgoz kamiom"-mal, így elment 1,5 hónapra, de előtte elmentünk egy picit Vésztőre. Mamucinál egyből megetette Hannus az állatokat, a röfinek adott almát és nagy örömmel nézte, ahogy megette a moslékot, és természetesen utánozta is a csámcsogást (remélem csak ha malacot lát fogja mutatni). A tyúkok sem maradhattak ki, szemenként adta a kukoricát a kerítésen be. Egy pillanatban eszébe jutott, hogy talán Ő is megkóstolja, de jó pillanatban mondtam, hogy csak a pipik eszik a kukoricát, a gyerekek nem. Erre Hanna: Tudom, okos kislány.
Mind a hárman nyúlásig voltunk ettől.
Amint látjátok, egyre jobban mennek a szavak és a mondatok. Barney-nak a tévében mutatja a kutyust: Nézd van kutyum! A könyvben lévő állatoknak pedig a játékait. IMÁDNIVALÓ CSAJ!

Ha-ha-ha

- Hannus mi ez a purcogás a fenekednél?
- Büfi.
- :DDDD

Aranyköpések

Szépen alakul Hannus beszéde egyre több 3 szótagú szót mond, felsorolni is nehéz ezeket, és ha észreveszi, hogy nem jól mondta, újból megpróbálja, lassabban, de helyesen kiejteni. Ezek annyira tetszenek:
píí = pingvin
jukpu = joghurt
kémpó = krémtúró
kutyu = kutyus
Ba = Barnabás
papics = pipacs
Hófe = Hófehérke
fácám =fácán

Jacival telefonálok

Laci (az én testvérem, vagyis Hannus nagybátyja) a kezdetektől különlegesen kedves Hannus számára. Már a pólyás képen is úgy mosolyog rá, hogy öröm nézni. Igaz, hogy Lacus nem igazán tudja mit és hogyan lehet egy kisgyerekkel csinálni, de nagyon szereti Hannus Lacust az biztos. Egy időszakban Hannus mindig telefonált és mindig Jaci-t hívta, és a kis cérna hangján mondta: Szia Jaci! Puszi. Ahogy ránézett, az meg igazán a csúcsok csúcsa. A szeme sarkából figyeli, kacérkodik vele. Akárhogy is, de annak ellenére, hogy nem sokat foglalkozik vele Lacus, Hannus nagyon szereti. Tegnap este meglátogatott bennünket Lacus. Hannus annyira örült neki, hogy egyből megmutatta hogyan ugrál Barney és mivel mézest evett gondolkodás nélkül megkérdezte: "Kész?" Olyan őszintén kérdezte, és nem kellett mondani, hanem magától, természetesen megkínálta Jacit, mert szereti.
Visszatérve a telefonálásra, minden kezébe akadó tárggyal tudott telefonálni Hannus. Így volt, hogy kis állatot, könyvet, cipőt, tányért nyomott a füléhez, de a legjobb az volt, amikor a bundás kenyérbe beszélt és a vasaló volt a telefon.

Változatok egy témára

Nagyon sokféleképpen tudja mondani azt a két egyszerű szót Hannus, hogy: Anya és Apa.
Amikor hív: Anya.
Ha azonnal nem érek oda: Anyanyaanyanya
Ha még mindig (5 másodperc múlva)nem vagyok ott, akkor: Anyu.
Ha valamit mutatni szeretne, akkor: anyuanyuanyu.
Ha kedveskedik, akkor: Anyi.
Ha hív, de nem tudok azonnal menni és mutatni szeretne valamit, akkor: Anyuanyóanyaanyiiiiiiiiii
Rövidebb formában : anyanyuanyi.
Ha mesét olvasunk, amiben a kislány szereti az anyukáját, akkor Hannus azt mondja: Anyukam. (nem á-val!)
Ha nagyon le akar venni a lábamról. akkor: Anyuci.
Néha pedig nem mond semmit, csak odaszalad és átölel, és megszorít és ez a legjobb!!!!
Apára is van egy pár variáció.
Apa - ekkor minden OK, csak szól Hannus Apának.
Apu - ekkor már türelmetlen,
Apuapuapu - itt már nagyon türelmetlen.
Amikor kedveskedni akar, olyankor azt mondja: Apucici.
Ma újabb variáció is előkerült: ez volt az Apuja, mert ma jön haza Hannus Apu(ká)ja a kamiom(!)-ozásból.
Hát nem csodálatos a magyar nyelv, és a gyermeki találékonyság és érzelemkifejezés?

Szánkózás

Ma ismét esett a hó, de ahhoz kevés, hogy szánkózni lehessen és így csak visszaemlékezni tudok a szánkózásra.
Karácsony előtt gyönyörű nagy hó esett, jót lehetett szánkózni. Ez volt Hannus első szánkózása. Nagyon tetszett is neki. Jól betakartam, és elindultunk, természetesen a kutyus sem maradhatott otthon. Kicsit tartottam attól, hogy majd Ő is ki akar szállni pár méter után, ahogy hasonló korú gyerekek anyukájától hallom, de nem, alig tudtam levarázsolni a szánkóról. Másfél óra szánkózás, szép egészségesen piros arcocskájával azt mondta: menyünk, menyünk! Természetesen kesztyűt itthon is hagyhattam volna, nem lehetett föltenni a kezére. Az én Kincsemnek majd lefagyott a kis keze, de kesztyű az nem. Akkor már minden üzletben a szebbnél szebb ünnepi dekoráció csillogott, és ekkor Hannus meglátta a Vas-műszaki kirakatában a Télapót és csak nézte és nézte, gyönyörködött benne. Sokáig néztük, nem akart hazamenni aznap este.

Egy jó nap

Ma elég jó napunk volt. Ahogy felkeltünk Hannus egyből kérte Micimackót, elolvastuk, majd megnéztük Barney-t (a JimJam csatornán). Szeretjük mindketten ezt a kis sorozatot, mert énekelnek, táncolnak a gyerekek és közben hasznos ismereteket is szereznek mindenféléről, pl: színekről, kézmosásról, más népek kultúrájáról... Reggeli után kézműveskedtünk egy kicsit, dugóval szőlőt festettünk. Ismét elkezdett esni a hó, úgyhogy keveset tudtunk sétálni. Este pedig eljöttek Barnabásék. Izgultam, hogy mit fog mondani Hanna, amikor kipróbálja Barnabás a hintazebit, de nem volt gond. Az igazsághoz tartozik, hogy megbeszéltük, hogy Róbert Gida (a Micimackóból) jószívű, megengedi, hogy játszanak a játékaival és megkértem Hannust, hogy legyen jószívű Ő is, mint Róbert Gida. Bevált, nem volt gond. A sálat is így vesszük föl, mert Bubunak azt mondta a doktor bácsi az egyik könyvben, hogy jó melegen öltözzön fel, és mivel ezt Hanna sokszor hallotta, könnyen felidézi és így tudja, hogy fel kell venni.

Az első MONDAT!

Eddig csak szómondatokat mondott Hannus, pl: eszek, isz, ásít, játszok...Ma viszont, miután elmentek a Hannus barátnőjéék, Csermák Fanniék és ette a sütit megszólalt: "Néz, van sütim". Nem elhadarta, hanem szépen tagoltan ízlelgette a szavakat. Ez volt az első több szóból álló mondat!!!

Ragozás

Szerintem (elfogult anyuka szerint) Hannus szépen és sokat beszél. Ám a ragozásban van még mit javulni, persze tudom, hogy még csak 22 hónapos, úgyhogy ennek is örülök. Érthető, hisz azt mondja amit hall (és azt teszi amit lát, ezért akart felállni a székre, mert én is felálltam, hogy a beépített szekrény felső polcát rendezzem). Sokszor a hangsúlyból jövök rá, hogy mit is szeretne. "Kérsz? - kérdezem, Kérsz.- mondja Hanna". Néha helyesen mondja, hogy "kérem". Ezen kívül papi "isz", Hanna hintáz és nem hintázik.
Ma megint volt hiszti az öltözés miatt. Már előre izgulok, amikor öltözni kell, hogy mi lesz. Próbálok énekelni, kitalálok mindig valami motiváló tényezőt (simogassuk meg a fácánt, Bobi kutya vár...), de hiába. Mit tegyek? SOS!!SOS!!!

Almás lepény és hiszti

Olyan jól indult a nap! Ébredés után a Szívem sorba rendezte a mosószeres flakonokat (szülői felügyelettel), majd készítettünk egy almás lepényt együtt. Kötényben, széken állva gyúrtuk, ahogy kell. Nagyon jó volt! Csak az a fránya hiszti ne lenne. Átmentünk délután Fanniékhoz, a Hannus barátnőjéhez, de amikor jöttünk haza és öltözni kellett beindult a hiszti. Kiabált, lefeküdt Hanna, de nem hídba, hanem karikába hajlította a hátát. Siettem, hogy minél rövidebb ideig tartson, de az a 2 perc örökkévalóságnak tűnt. Minden eszembe jutott, és próbáltam nyugodt maradni, elterelni a figyelmét, viccelni, és kipróbálni mindazokat, amiket olvastam, majd mindent felsoroltam, ami várja itthon, de nem hiszem hogy volt hatása. Végre felöltöztünk. Az az érdekes, hogy amíg öltözünk tombolás, amint kiértünk a levegőre vége, mintha elvágták volna ezt a viselkedést.

Egy - kettő - három - négy

Ma végérvényesen pontot tettem a dolog végére: Hannus tisztában van vele mennyi a kettő. Pakolgatta a kabalákat az ágyában és egymás mellé ültetett kettőt és mondta. Nem akkor, amikor egy volt, nem amikor három, hanem a kettőnél.
Ma az uzsonna túró rudi volt. Fogalmam sincs honnan, de paradicsomot kért mellé. (!!!!) Az előkét valahogy úgy sikerült hajtanom, hogy az etetőszék asztalkáján is volt. Egyszer csak Hannus elkezdte számolni rajta a mintát. Egy - kettő - három - négy, én pedig a levegőt is elfelejtettem kifújni meglepődöttségemben. Ezután a három - néggyel még egy párszor ismerkedett, majd hozzátette: öt - hat. Nem viccelek, tényleg! Na jó, tisztában vagyok vele, hogy ez még nem összeadás, de tudja Hannus hogy ezek számok és milyen sorrendben vannak.
Olyan jó kis dolgok történtek még ma. Tündérke a déditől karácsonyra kapott köntösben aludt el, mert az annyira tetszett neki, puha, rózsaszín és hercegnős. Nem volt egyszerű alvás közben átöltöztetni a pizsamába.
Séta után néztük a csillagokat, kipakolta az ágyra egymás mellé az összes kabalát és nagyon örült, és mondta: Mennyi! Szejet! Hannáé! - és odahajolt és átölelte a sok plüsst. Ha kiürült a doboz, akkor pedig belemászott, ott vette a cipőjét, végül azzal mókáztunk, hogy a fejünk fölé emeltük a dobozt és alábújtunk. Nagyon jókat kacagtunk közben.

Perec, fagyi, palacsinta

A hétvégén anyáék átjöttek Szeghalomra és hoztak egy kis palacsintát. Julika néni is épp aznap sütött palacsintát és hozott belőle, úgyhogy el voltunk látva palacsintával rendesen. Beszélgettünk, néztük Hannus mit ügyködik és egyszer csak azt mondta: Anya, perec, mert Ő bizony perecet szeretett volna enni. Miután mondtam, hogy nincs, gyorsan folytatta, "fagyi" , de ebéd előtt voltunk így aztán nem örültem volna, ha tele eszi magát édességgel. Ha egyiket sem kapok, akkor majd szétnézek milyen ennivaló van a konyhában - gondolta és már jött is vissza a túrós palacsintával. Ügyesen lejjebb húzta az abroszt és levette a tányérról. Olyan édes volt kis szoknyában, ahogy a hasa aljáig ér a palacsinta és két kézzel boldogan szorítja.
Amilyen nehezen indult ez az evés (mert koraszülött volt Hannus és nem tudott még szopizni) olyan gond nélkül megy, igaz még nem egyedül. Azért vannak dolgok, gondolom minden gyereknél, amitől az ember haja kicsit égnek áll. A paprikás krumplit kolbásszal és túró rudival eszi(!!!!), a túró rudit paradicsommal, vagy a gulyáslevest palacsintával. Az sem mindegy milyen sorrendben veszi a szájába a virslit és a kenyeret, mert csak akkor eszi meg, ha a virslit érzi az ajkaival, ha a kenyeret, akkor kiköpi. Érdekes...

Kettő fagyi

Azok a békebeli, jó kis télifagyik! Ugye emlékeztek? A pelenkázón vannak szivacskockák, s az egyiken egy fagyi van. Fogalmam sincs miért, de Hannus ezt kígyónak nevezte (remélem csak nevezte és nem kígyónak nézte, mert arra semmiképp nem hasonlít). Szóval pelenkázáskor végigmondja az összes rajzot ami lát rajtuk, s a minap sorba rakta úgy, hogy mindegyiken csak szám volt felül, egy kivétellel. Gondoltam, segítek megkeresni rajta a számot, de nem találtam, vagyis Hannus hiba nélkül kikereste a számokat. Néha mondogatja az utcán, hogy betű és szám, de nem gondoltam, hogy ennyire tudatos. Visszagondolva kb. 2 hónapja az egyik újságot nézegetve azt mondja: "Kettő". Elhessegettem a gondolatot, hogy ennyi idősen biztosan nem azt mondja, de később rá kellett jönnöm, hogy de bizony. Amikor a a cipőre és a lábaira is ezt mondta, be kellett látnom, hogy igen, Hannus tudja, hogy mennyi a kettő. Csupa meglepetés az élet Hannussal! De jól elkanyarodtam. Miután sikerült tisztába tennem "a fagyi nem kígyó" kérdést - és tényleg igaz,hogy nehezebb egy rosszul megjegyzett dolgot kijavítani, mint egy új ismeretlent megtanítani - vettünk télifagyit. Nagyon hideg volt és egy távolabbi boltban sikerült beszereznünk, de Hannus nem engedte ki a kezéből egészen hazáig. Majd megfagyott a kis kezecskéje, de a fagyit nem lehetett letenni. Hazaérve teljesen mindegy mi volt az ebéd, a fagyi volt a lényeg. Csupa csokisan boldogan mondta: finom. Azóta, amikor a pelenkázón nézi a kockákat és rajta a fagyit mindig hozzáteszi: Anya vette.

Zene, zene, zene

Nagyon szereti a zenét Hannus. Olyannyira, hogy reggel, miután megitta a "tejit" egyből kérdezi: Anya, zene? Ha elmegyünk sétálni hallgatjuk a "bimbamm" - ot. Egy időszakban annyira ez volt a minden, hogy Laci írt egy olyan lemezt, amin harangjáték van. Ma reggel is ez került a kezembe. Amint meghallotta Hanna egyből elkezdte mondani, hogy "labda-labda" . Gondolkodtam öltöztetés közben, hogy mit érthetek félre, vagy hogyan asszociálhat Hannus a harangjátékról a labdára, de nem jöttem rá addig a pillanatig, ameddig át nem jöttünk a másik szobába. A képernyőn egy kb. dió nagyságú kör forgott jelezve ezzel, hogy a lemezt lejátssza. Ezután beindult a tánc, ami egy kis billegés , és lábemelés, vagy tánc a babákkal, vagy akár ülve is. A ritmus persze a helyén. Erről már akkor megbizonyosodtam, amikor a Virágéknál ég a világ-ot énekeltük. A végén a rece-fice után a bumm-bumm-bumm-ot Hannus mondja, de egy tizedmásodperccel sem később vagy hamarabb, mint ahogy kell. Énekli a Cickom, cickom; Gólya, gólya, gilice dalok elejét is az édes kis cérna hangján. A minap szintén énekelnem kellett, a "fényes"-t. Gondolkodtam, fellapoztam a közelben lévő könyveket, de nem tudtam melyik az. Kértem Hannust, hogy segítsen, mit énekeltem még: "Anya, nap", vagyis a Süss fel nap, fényes nap-ot szerette volna hallani a Szívem. Így kellett kibarchóbáznom a "gugojjék"-ot is, ez az "Ég a gyertya ég, el ne aludjék, aki lángot látni akar, mind legugoljék" volt

Nehéz nap

Ma nagyon nehéz nap volt, mert ma volt Mama temetése. Gyomromban görccsel, torkomban gombóccal indultam Vésztőre. Hannussal addig Dédi és Julika néni maradt itthon. Remélem életem nehéz pillanataiban eszembe fog jutni az Ő ereje, és kitartása. Miután hazaértem ma valahogy más volt, de nagyon jól esett, amikor Hannus átölelt és azt mondta: "szejet" és közben nagyon megszorított.

Bobi sáros lett

Ő itt Bobi, Hannus nagyon nagyon kedvenc kabalája. Nélküle nem mehetünk sehova, így Bobo szánkózott, hintázott, fürdött és mindent csinált velünk és olyannyira családtag, hogy a Hannus barátnője Fanni így sorol bennünket: Hannu, Arcsi, Aci, Bobi. Ha valamit eszünk Bobit is meg kell kínálni természetesen. Eljöttek a nemszeretem idők, esik az eső, s amikor akad benne egy kis szünet le kell menni sétálni, mert másképp Hannus 11-kor alszik el. Természetesen, mondanom sem kell, hogy Bobival, és annak rendje szerint, Bobi az első pocsolyába bele is esett. Nagy gondban voltam, hogyan szárítsam meg gyorsan, mert kell a lefekvéshez. Gyorsan kitaláltam, hogy Majika mama elvitte megszárítani, és reggelre kész is lesz. Mondanom sem kell, ez volt reggel az első, amit kérdezett Hannus: Anya, Kutyu? Boldogan hoztam a megszáradt szőrmókot, s erre Hannus: Köszi Mami.

Szorult helyzetek

Hannus karácsonyra a nagybátyáméktól kapott egy szép kis farmernacit, aminek a zsebén rózsaszín virágok vannak, nagyon tetszett is. Amint ráadtam, mondta, hogy "szíp" és a kis husi ujjacskáival simogatta a lábán a nadrágot. Tiszta csaj! A beállások, cipők, ruhák és a fiúkra sandítás miatt, amit biztos nem tőlem tanult, mert nálam 1000x jobban csinálja már ennyi idősen. Szóval illegett-billegett a nadrágban, de a lehajolással volt egy kis gond, mert bizony "szojít"-otta a pociját. Kérdeztem, hogy levegyük e, de határozott nem volt a válasz. Ugye, hogy csaj? Már ennyi idősen tudja, hogy a szépségért el kell viselni a "szojítós" nadrágot. Azután átmentünk anyósomékhoz - Kati mamához -, akinek vannak macskái és a bejárati ajtón egy kis nyílás, hogy a macskák tudjanak ki és be járkálni. Érdekes volt azon kikukucskálni, de még érdekesebb kidugni a fejét. Ha már kidugta a fejét, gondolta, hogy a vállát és a karját is kidugja, de ekkor bizony beszorult. Félig az ajtón kívül, félig belül kiabált: Anyuanyuanyu!!! Sajnálom, hogy a hangsúly nem lehet itt bemutatni! "Beszojult", mint Micimackó az egyik könyvben. Amint erre ráeszmélt a kapálózástól még jobban akart visszamászni, de biztos nem olyan óvatosan, hanem felemelt fejjel, ami persze nem sikerült. Nem kis izgalom után természetesen kiszabadult a Kincsem a lyukból, és ügyesen mutatta a kis ujjával, hogy nem szabad!
Remélem nem haragszotok, hogy nem készítettem képet erről a mutatványról, mert nem ez volt számomra az elsődleges. Hazaértünk, jöttek Majika mamiék, és integetni szoktunk az ablakban. Ekkor Tündér Ilona - ahogy anya nevezte Hannust - észrevette, hogy a redőnygurtni egy dobozba megy, és ott még van épp annyi hely, ahova befér az ujjacskája. Igen, be könnyen ment is, kifele nehezebben, szóval oda pedig az ujja beszojult. Ezek után még rengeteg idő van a mai napból, el sem merem képzelni, hova lehet még beszojulni.
Még valami a "szíp" nadrágon kívül, "nígy" és "BÚÍÍÍK MINDENKINEK".

Karácsony

Az idei karácsonyt már Hannus is igazán élvezte. Kezdődött az adventi naptárral, és így naponta beszélgettünk egy keveset arról, hogy a jó gyerekeknek a Télapó és a Jézuska hoz ajándékot, s így Hannus is mondta, hogy jó lesz. Szerencsére együtt töltötte az egész család a karácsonyt. Apa hozta a fát, ezt azóta is mondja az én Szívem, és együtt feldíszítettük. Nagyon jó kislány volt tényleg, mert kapott húzogatós telefont, dobot, kispárnát, mesekönyvet, nevetős babát, aminek a sapiját azonnal felpróbálta, memória játékot, overált, köntöst, amit szintén felpróbált, kötényt, babát ággyal, pónit, elektromos párosítót és a Zebit. Zebi egy hintaló, vagyis zebra. Nagy kedvenc, mert onnan lehet tévét nézni, föl lehet rá ültetni mindegyik állatot, lehet húzni, tolni, szóval mindent. Más miatt is emlékezetes a karácsony. 25-én anyáéknál voltunk és én beszélgettem anyával, apa pedig szeretett volna mondani anyának valamit, és megszólította: Marika, Marika. Mivel mi beszéltünk, nem figyelt. Vagyis anya nem, de Hannus igen. Ezután a kis cérna hangján azt mondta: Majika. Na erre azonnal odafigyelt anya és a meghatottságtól,- hogy épp karácsonykor mondta ki és épp az Ő nevét- elsírta magát. Ez azért is nagy dolog, mert eddig csak két szótagú szavakat mondott a Kincsem, ez volt az első három szótagú, és megjegyzem korához képest tisztán ejtett szó. Azóta sokszor mondta mindenki nagy örömére, és más három szótagú szavakat is, mint pl: Sanyika, Mikulás. Amikor pedig jöttünk hazafele az autóban megszólat Hannus: Papikám.