Esti rituálé

Az az igazság, hogy be kell látnom, van valóságalapja annak a mondatnak, hogy kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Hannus cseperedik és bizony mostmár nem megy minden olyan egyszerűen. Eddig csak megfürdetem és kész, mostmár imádkozni kell a fürdéshez is. "Hannus gyere már. - Nem akarok." " Anya, ugye nem oltod le a villanyt? De aludni kell." Annyira nem megy ez az alvás, hogy rituálészerűen kitalált szokásokat minden egyes este végigzongorázzuk. Nagy nehezen beleimádkoztam Hannát a kádba, azután kiimádkoztam onnan, felöltöztünk, játszottunk és meséltünk és végre úgy néz ki, hogy alszunk, de nem mert Hannus kitalálja, hogy Ő nagyon éhes és korog a hasikája. Szólni kell Maminak, hogy hozzon neki vacsorát (amit természetesen nem hoz, mert az ágyban, lefekvés előtt nem eszünk). Ezután eszébe jut, hogy nagyon szomjas, de nagyon és vizet szeretne. Ezután jön a "pisilnem kell és már érzem hogy csurog is ". Ekkor ágyból ki, pelenka le, sötétben bilire rá és csurgat 5 csepp pisit, majd pelenka fel, pizsama fel és vissza a sötétben az ágyba. Ezután kezdődik előlről, de ehhez már nekem nincs türelmem, és akkor erőteljesen mondom, hogy mostmár tessék aludni és akkor 2 perc alatt elalszik.
Ezt minden este ugyanígy végigzongorázzuk.

Papírmerci

Hannusnak Barney a mindene. Nézett már másféle mesét is, de mindegyikre azt mondta, hogy: "Anya, ez nem jó." A Tom és Jerry sem tetszett neki és a Hupikék törpikék sem, mert Sziamiau el akarta kapni a törpéket és Hannus sajnálta a törpöket. Namármost a Barneyban van egy jelenet, ahol a gyerekek papírból készített autóban kormányoznak és a kressznek megfelelően közlekednek. Természetesen Hannusnak is minden olyan dolog kellene, ami a Barneyben van, így adott volt hogy nekem előbb vagy utóbb autót kell készítenem. Január 1-én jött el a napja ennek. Lacus hozott a boltból papírdobozt és az a nap amúgy is olyan ideülök-odaülök nap volt, így hát elkészítettük. Festettünk, vágtunk, ragasztottunk és fokozatosan alakult az autó. Lett ablaka, ajtaja és minden ami kell, fokozatosan mert Hannus mindíg észrevette, hogy valami hiányzik róla. "Anya, hol az ablaktörlő?" " Anya, hol a visszapillantó tükör?" kérdezte. Amikor kész lett, akkor pedig játszottunk olyat, hogy együtt elutazunk Budapestre (természetesen nekem is be kellett szállnom és Hanna vezetett), azután Békéscsabára és a cukrászdába is elmentünk. ANNYIRA JÓ VOLT EZT CSINÁLNI ÉS JÁTSZANI HOGY ELMONDANI SEM TUDOM. AZ ÖSSZES BOLTI ZENÉLŐ KÜTYÜ NEM ÉR ANNYIT, MINT EZ A NAP VOLT. A nap végén pedig Hannus azt mondta: "Anya, olyan jó sokat játszottunk ma, jó volt ez a mai nap!" Kell ennél nagyobb dicséret?

Szilveszter

Már lassan január közepe van és én most jutottam oda, hogy leírjam a szilveszteri történéseket. Vártuk a szilvesztert nagyon és már reggel Hannus úgy jött le az emeletről, hogy "Buli van ma Mami". Sütöttünk, főztünk és vártuk az estét. Hannus később aludt el(szándékosan), így később is ébredt és fenn tudott maradni éjfélig. Biztosan sokan azt mondják, hogy egy ilyen kis gyermeknek semmi keresnivalója nincs ébren éjfélkor, de egyszer van egy évben szilveszter és másnap (szombaton) annyira helyre lehetett hozni az alvását Hannusnak, hogy hétfőre, mire kezdődött a bölcsi ismét a szokott időben aludt és ébredt. Nagy élmény volt mindenki számára. Készítettünk szilveszteri kalapot együtt és dudáltunk, mert mindenkinek volt dudája, néztük éjfélkor a tüzijátékokat, többek közt azt is, amit Papi készített és táncoltunk, még Papi is, pedig Ő nem is szokott és nem igazán a parkett ördöge. Mindez azért, hogy jól érezzük magunkat mi Hannussal. Éjfélkor koccintottunk, Hannus is talpas pohárból és ez is nagyon tetszett az én Tündéremnek. Mondanom sem kell, hogy Hannus azt szerette volna, hogy másnap és harmadnap is legyen szilveszter, annak minden élményével együtt.

Gondolatok

Új év, új ígéretek és én ismét el vagyok maradva mindennel. Nem tudom hogyan kellene csinálnom, hogy utólérjem magam. Nem megyek sehova a sulin kívül, és amikor Hannust hazahozom a bölcsiből játszunk és játszunk és játszunk csak, 8 - fél 9 körül fekvés és azután jöhet az iskolai felkészülésem .(De ebből nem engedek, és akkor nem érdekel, ha az egekig érnek a dolgozatok az sem, mert mert Hannussal játszunk és az a legfontosabb) Megint egy listányi újdonság van, amit le kell írnom, mert nem szeretném, hogy elfeletsük. Időrendiség kedvéért azzal kezdem, hogy nagyon jól teltek az ünnepek (már ahhoz képes, hogy válófélben vagyok,). A karácsonyról már írtam ugyan, de karácsony másnapján, amikor itt voltak Baráék és Bettiék és mesélték, hogy a gyerekeknek milyen igényeik vannak, arra gondoltam, hogy hogyan fogom én ezt megteremteni Hannusnak. Félreértés ne essék, nem nagyobbak az igényeik, mint a hasonló korú gyermekek igényei, de én egyedül hogyan fogom ezt megoldani? Nem tudom más egyedülálló szülő mennyire érzi ezt, de nekem nehéz. Itt nem csak az anyagi oldaláról beszélek, hanem hogyan mutatom meg Hannusnak, hogy milyen egy egészséges családban élni? Hogy fog Ő így normális családot kialakítani? Időről időre előjönnek ezek a kérdések és nyomasztanak. Nem gondolom azt, hogy vissza kellene csinálni ezt az egész procedúrát és azt sem, hogy Hanna számára az lett volna a minta értékű, amiben éltünk, mert nem hiszem, hogy 6 hét után szeretné látni bárki az édesapját, és amikor itthon van akor is csak keveset. Egyet ebből a szemszögből nézve elértem, azt, hogy így sűrűbben látja, még ha azzal kell is szembesülnie, hogy már nem csak egyedül Ő létezik az apjának. (Igazságosan egyformán vett ajándékot, vagy hozott neki külföldről kulcstartót az édesapja, az új barátnő lányával.) (????)