Ma végérvényesen pontot tettem a dolog végére: Hannus tisztában van vele mennyi a kettő. Pakolgatta a kabalákat az ágyában és egymás mellé ültetett kettőt és mondta. Nem akkor, amikor egy volt, nem amikor három, hanem a kettőnél.
Ma az uzsonna túró rudi volt. Fogalmam sincs honnan, de paradicsomot kért mellé. (!!!!) Az előkét valahogy úgy sikerült hajtanom, hogy az etetőszék asztalkáján is volt. Egyszer csak Hannus elkezdte számolni rajta a mintát. Egy - kettő - három - négy, én pedig a levegőt is elfelejtettem kifújni meglepődöttségemben. Ezután a három - néggyel még egy párszor ismerkedett, majd hozzátette: öt - hat. Nem viccelek, tényleg! Na jó, tisztában vagyok vele, hogy ez még nem összeadás, de tudja Hannus hogy ezek számok és milyen sorrendben vannak.
Olyan jó kis dolgok történtek még ma. Tündérke a déditől karácsonyra kapott köntösben aludt el, mert az annyira tetszett neki, puha, rózsaszín és hercegnős. Nem volt egyszerű alvás közben átöltöztetni a pizsamába.
Séta után néztük a csillagokat, kipakolta az ágyra egymás mellé az összes kabalát és nagyon örült, és mondta: Mennyi! Szejet! Hannáé! - és odahajolt és átölelte a sok plüsst. Ha kiürült a doboz, akkor pedig belemászott, ott vette a cipőjét, végül azzal mókáztunk, hogy a fejünk fölé emeltük a dobozt és alábújtunk. Nagyon jókat kacagtunk közben.
kicsiny%C3%ADtett.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése