Karácsony

Az idei karácsonyt már Hannus is igazán élvezte. Kezdődött az adventi naptárral, és így naponta beszélgettünk egy keveset arról, hogy a jó gyerekeknek a Télapó és a Jézuska hoz ajándékot, s így Hannus is mondta, hogy jó lesz. Szerencsére együtt töltötte az egész család a karácsonyt. Apa hozta a fát, ezt azóta is mondja az én Szívem, és együtt feldíszítettük. Nagyon jó kislány volt tényleg, mert kapott húzogatós telefont, dobot, kispárnát, mesekönyvet, nevetős babát, aminek a sapiját azonnal felpróbálta, memória játékot, overált, köntöst, amit szintén felpróbált, kötényt, babát ággyal, pónit, elektromos párosítót és a Zebit. Zebi egy hintaló, vagyis zebra. Nagy kedvenc, mert onnan lehet tévét nézni, föl lehet rá ültetni mindegyik állatot, lehet húzni, tolni, szóval mindent. Más miatt is emlékezetes a karácsony. 25-én anyáéknál voltunk és én beszélgettem anyával, apa pedig szeretett volna mondani anyának valamit, és megszólította: Marika, Marika. Mivel mi beszéltünk, nem figyelt. Vagyis anya nem, de Hannus igen. Ezután a kis cérna hangján azt mondta: Majika. Na erre azonnal odafigyelt anya és a meghatottságtól,- hogy épp karácsonykor mondta ki és épp az Ő nevét- elsírta magát. Ez azért is nagy dolog, mert eddig csak két szótagú szavakat mondott a Kincsem, ez volt az első három szótagú, és megjegyzem korához képest tisztán ejtett szó. Azóta sokszor mondta mindenki nagy örömére, és más három szótagú szavakat is, mint pl: Sanyika, Mikulás. Amikor pedig jöttünk hazafele az autóban megszólat Hannus: Papikám.