Hannusról

Míg el nem felejtődnek ezek a pillanatok:
Hannus nagyon szereti a zenét. A műtét utáni másnap, gyengén ugyan, de amikor a telefonban meghallotta a zenét, máris mozgatta a popóját, pedig biztosan nagyon fájt szegénykémnek. Ez a zeneszeretet máig megmaradt. Reggel első szava a köszönés után: Anya, zene, zene, zene. Kapcsol magnó.
Ismét vannak olyan tüneményes szavak, mint "tüszög", vagyis küszöb és az írásban jelölt teljes hasonulás helyett gyakran az eredeti szótő+toldalékot mondja: azban, azból, ezből.
Szövegláda egy csaj, mindent mond, énekli Barney dalát (Itt vagyunk, jó nekünk, hogy barátok lehetünk...) Kezdődik az "Ez mi? Az micsoda? Mit csinál? Mit mond?" szakasz. Elbeszélget a kabala állatokkal (örülök, hogy látlak, eteti itatja őket)
Néha elfáradok abban, hogy egyedül vagyok mindenre és ilyenkor hamarabb elszakad a cérna. Ilyenkor be kell állni a buta szárító helyére (azért buta, mert megütötte Hannus a fejét a szárítóba.) Hannus pedig ezt fújja: buta gyerekek odaállnak szárítóhoz, és persze Hannus nem buta, így nem kell sokáig ott rostokolni.
Még kicsit meggondolatlan (milyen is lenne 2 évesen). A motorozás közben nem érti, amikor azt mondom "állj", rohan, mint akit puskából lőttek ki. Bele a tömegbe, át a tömegen, irány a kövesút, szóval nem kell sokat gondolkodnom, csak rohanni Hannus után. Pénteken mentünk Vésztőre. Amíg vártuk papit lementünk és én 2-3 mondatot beszélgettem ez Enikő anyukájával. Hannus pedig, mint a puskagolyó szaladt hátra a játszótérre. Már a tárolóknál járt. Nagyon rossz volt. Remélem egyszer megtanulja, hogy nem lehet így körültekintés nélkül menni.