Kánikula

28 fok a lakásban, alig tudunk valahova menni napközben Tündér Ilonával, így aztán marad a bent lét. Ennek is meg van az előnye, ami nem elhanyagolható. Sokat olvasunk, Hannus már el tudja mondani a (Három kiscica történetét), nézegetjük a kiskori dvd-ket, és persze amit meglát azon, azt azonnal elő kell venni. Szépen beszél, énekel, helyesen használja a toldalékokat a Tündérkém és tegnap először úgy mostunk hajat, hogy egy hang sem hallatszott. Nagyon örültem ennek, mert nyitva minden ajtó és ablak úgyhogy gondoltam, hogy felébresztjük az alvókat, de nem, mert "Hannus már "Nagy bölcsis" és majdnem eléri a falon a csíkot, és már nem sír, mert megbeszéltük, hogy jól hátrahajtja a fejét és becsukja a szemét és akkor anya úgy csinálja, hogy ne csípjen." és ezt így mondja végig.
Mostmár nem azon derülünk, hogy milyen viccesen ejt ki valamit, hanem azon, hogy hogyan rakja össze a mondatot.
Élénk a fantáziája, és annyira imádom, hogy amikor boltosat szeretne játszani, akkor a húsvéti tojástartó a pénztárca, máskor pedig a kézmosó. Olyan jókat tudunk játszani.