Ez nagyon rossz volt, mert ekkor már EGY ÓRA hosszára ott maradt Hannus. Amikor odaértünk készülődtek a gyerekek az udvarra játszani, így mi már cipőt sem váltottunk, hanem kimentünk a többiekkel. Nem volt állandóan melletem Hannus, csúszdázott, megnézte a játékokat, de a szeme sarkából figyelt, hogy ott vagyok e még. Amikor leültek inni egy kicsit, akkor háttal ültettem és Kati néni elkezdett beszélgetni vele, én pedig eljöttem VOLNA, de két pillanat múlva Hannus észrevette, hogy nem vagyok ott és azonnal elkezdett sírni, és kiáltotta, hogy "anya, anya". A kapuig értem csak, és a szívem akart megszakadni érte, hogy otthagytam, legszívesebben azt mondtam volna, hogy "holnaptól kezdjük inkább", de az eszem tudta, hogy jó helyen van. Hannus benn, én pedig a kapun kívül sírtam. Egyszer váltott, amikor látta, hogy nincs anya ott, akkor a fehér kutyát kérte, és amikor azt megkapta megnyugodott. Így aztán Bobi is bölcsis lett.
Soha még ilyen hosszúnak nem tűnt egy órahossza, mert 3/4 10 volt ahogy eljöttem, és 11-re mentem Hannusért. Jött Enyedi Zita, és nyugtatott, hogy Hédi is így csinálta egy hónapig, aranyos volt, de így is nehéz volt. Repültem 11-kor az "én Kincsemért". és ott ült az asztalnál a többiekkel, szorította a fehér kutyust. Mielőtt eljöttünk választottunk jelet, így mosmár a piros tulipán a Hannuska jele.
Este mindketten olyan fáradtak voltunk, hogy örültem, hogy hamar alszik el Hannus, mert így én is hamarabb ágyba dőlhetek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
kicsiny%C3%ADtett.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése