1. hét a bölcsiben

Szerda
Ez viszonylag simán ment, Irmuska néni átvitte a másik csoportszobát megmutatni, és már kevesebbet sírt. Amikor mentem érte, akkor pedig a szökőkútnál voltak, Hannus Kati néni ölében, de úgy hallottam, hogy Líviával mentek kézenfogva. Később szaladgált, jól érezte magát, és ezt mondta is, amikor hazaértünk "jól éreztem magam".

Csütörtök
Minden nap kitatált valamit Hannus, hogy ne menjek el. Erre a napra a pisilés jutott. Ahogy beértünk egyből elkezdte, hogy "pisilni kell, anya ne menj el", ráült két WC-re, és a bilire is, de nem csurgott. Fel a bugyit és a nacit, majd amint megérezte, hogy mennem kell, megint pisilnie kellett, így aztán Kati néni nyugtatta meg a bilin ülve Bobival a kezében, hogy a piros iskolában elvégzem a dolgom, és szaladok az én Kincsemhez. Én könnyekkel küszködve kinn hallgattam, ahogy szépen megnyugszik. Amikor pedig mentem érte, akkor örömmel játszott az udvaron.
Délután, itthon Mamiéknál tartott élménybeszámolót a bölcsiről. Mondta, hogy játszott Gergővel, Petrával, Jázminnal, felmászott a kukacra, és a sárga kisautót is kipróbáta, lecsúszott az ilyen nagy csúszdáról és kicsit ivott.

Péntek
Nagyon csaj Hannus. Még nincs 2 és fél éves, de nem lehet ám mindent ráadni, amit nem akar azt semmilyen magyarázattal nem hajlandó felvenni. Ezen a reggel a cicás póló nem tetszett. Azután jött a túró rudi, reggel azt szeretett volna enni, minden áron. Azonnal menjünk a boltba, ne a bölcsibe. Természetesen nem így volt, de amikor mentem érte vittem a rudit, de akkor már nem volt annyira fontos.

Változott a hét végére Hannus. Hét elején még ha egy gyerek közelített hozzá, akkor eldobta a játékát és kapaszkodott a lábamba. Hét végére bekísérte Irmuska nénit Renivel függetlenül attól, hogy ott voltam és már nem szaladt el, ha egy kisgyerek közelített hozzá.
A pisilésben is változott, a bölcsiben örömmel pisilt a WC-be, itthon a bilire is könyörögni kellett. Éjjel NAGYON ÜGYESEN felébresztett azért, mert pisilnie kell, ugyanakkor délután becsurgott. De mit is várok, teljesen új környezet, ismeretlen emberek, és Ő a hét végére alig sírt, észre lehetett venni a fokozatos változást. Csak OLYAN KEVESET VAGYUNK EGYÜTT ÉS ANNYIRA HIÁNYZIK! NAGYON ÜGYESEN VETTE AZ AKADÁLYOKAT! Persze mindenki azt mondja, hogy lesz ez még másképp is, de NAGYON ÜGYES VOLT SZERINTEM AZ ÉN KINCSEM! NAGYON! BÜSZKE VAGYOK RÁ!