Egy válás lélektana

Sokat gondolkodtam azon, hogy írjam e, s ha igen, milyen részletességgel azt a tényt, hogy külön élünk 1 hónapja Lacival. Nem is tudom hol kezdjem.
Amikor szerelmes az ember, akkor minden jó, minden szép, a hibák sem hibák. De ahogy telnek a napok, fáradtabb az ember, már nem csak rózsásan látunk mindent. Kezdődnek a viták, a meg nem értett vélt vagy valós sérelmek és a végén kiderül, hogy csak élünk egymás mellett. Akármilyen jó is ez a blog, ide mindent nem lehet leírni és talán nem is szabad, mert akárhogyis, nem csak én vagyok a résztvevője. Egy biztos, nem egy irányba néztünk, nem együtt húztunk és nem azonos volt az elképzelésünk a családról, nem volt azonos az értékrendünk. Nekem rossz volt, hogy a kettőnk közti problémát nem velem, hanem a haverjával beszélte meg, neki ez természetes volt. Számára az volt abszolút érthető, hogy éjszaka szó nélkül elment otthonról (amikor Hanna épp 39 fokos lázzal, tüszős mandulagyuladással feküdt), s én ezt nem toleráltam, ahogy azt sem, hogy a ritka itthonlétekből is mindíg több idő jutott a haverokra, mint ránk. Utóbb kiderült, hogy már többször szerette volna befejezni a kapcsolatunkat, s talán a legfájóbb amikor azt mondta, hogy leginkább akkor, amikor kiderült, hogy kismama vagyok Hannával. Nem egyeztünk a gyereknevelésben, és sok dologban. De vajon melyik a jobb? Melyik a jobb Hannának? Ha továbbra is együtt élünk ugyan formálisan, eljátsszuk, hogy minden rendben, de puskaporos hangulatban, vagy külön éljük az életünket? Én soha nem gondoltam, hogy velem ilyen megtörténik. Úgy gondoltam, hogy ha valamit még jobban megteszek, többet spórolok, többet dolgozok, jobban alkalmazkodok, akkor rendeződik minden. De nem így történt. Az egészben az a legfájóbb, hogy Hanna ezt hogyan éli meg. A szobatisztaság egyértelműen visszaesett, a magatartása megváltozott (sírósabb, hisztisebb, kiabálósabb lett, de csak néha vannak ilyen kitörései), a bölcsiben alíg akart ott maradni. Úgy gondolom a bizonytalanság miatt. A közösen vásárolt autó itt maradt nekem, (milyen jó is nekem:( a nyakamon a havi 75 Ezres hitelével együtt. Nagy tanulság volt számomra, hogy szerelmesen nagy dolgokban nem szabad dönteni, vagy csak hideg fejjel) mondván, Laci nem akarja átíratni, mert a kamionos fizetésre nem kap hitelt, és tulajdonképpen semmilyen lehetőségre nem volt hajlandó ezügyben. Sok érdekes, elgondolkodtató dolog történt, a gázóra rongálástól (ami persze több százezres büntetést vont maga után) a kiabálásig egyaránt. Érdekes, hogy mióta külön vagyunk, azóta jobban ragaszkodik Hannához. Elviszi az testvéréhez, és jön érte, amikor nem alszik el a reggel hatig tartó bulizás miatt. A gyermektartási összeg esetében sem értünk egyet, mert ő úgy gondolja, hogy a munkanélküli, amire be van jelentve, annak az ötöde, úgy, hogy mellette dolgozik is. Annyira "jóindulatú".
Az a igazság, hogy nem azt az embert ismertem meg, akivé vált.
Mindezek mellett elkezdődött az iskola, osztályfőnök vagyok, engem értékelnek ebben az évben, ami azt jelenti, hogy folyamatosan jönnek látogatni, és osztálytalálkozót szervezek. Úgy gondolom jobb ez, mert így legalább kellőképpen le vagyok terhelve ahhoz, hogy ne keseregjek a helyzetünkön. Azért néha kicsordul egy könnycsepp Hannáért. Mekkora hátrány ez számára? Milyen nehéz lesz? A családom, akik mellettem állnak. Sokat jelentenek számomra, és sokat segítenek. Ők segítenek.