Változatok egy témára

Nagyon sokféleképpen tudja mondani azt a két egyszerű szót Hannus, hogy: Anya és Apa.
Amikor hív: Anya.
Ha azonnal nem érek oda: Anyanyaanyanya
Ha még mindig (5 másodperc múlva)nem vagyok ott, akkor: Anyu.
Ha valamit mutatni szeretne, akkor: anyuanyuanyu.
Ha kedveskedik, akkor: Anyi.
Ha hív, de nem tudok azonnal menni és mutatni szeretne valamit, akkor: Anyuanyóanyaanyiiiiiiiiii
Rövidebb formában : anyanyuanyi.
Ha mesét olvasunk, amiben a kislány szereti az anyukáját, akkor Hannus azt mondja: Anyukam. (nem á-val!)
Ha nagyon le akar venni a lábamról. akkor: Anyuci.
Néha pedig nem mond semmit, csak odaszalad és átölel, és megszorít és ez a legjobb!!!!
Apára is van egy pár variáció.
Apa - ekkor minden OK, csak szól Hannus Apának.
Apu - ekkor már türelmetlen,
Apuapuapu - itt már nagyon türelmetlen.
Amikor kedveskedni akar, olyankor azt mondja: Apucici.
Ma újabb variáció is előkerült: ez volt az Apuja, mert ma jön haza Hannus Apu(ká)ja a kamiom(!)-ozásból.
Hát nem csodálatos a magyar nyelv, és a gyermeki találékonyság és érzelemkifejezés?