Arany mondások

Nem szeretném, ha a feledés homályába merülnének azok a mondások, amelyek oly kedvesek számomra, mert most születtek a Hannus szájából.

- Hozok egy kis irinyó-pirinyó dísz, itt várj meg anya, egy pillanat! (és a kis kezével mutatja milyen kis díszt szeretne hozni és már szalad is)

- Összehisztizem a pizsamámat?!
- Hogy csinálod azt Hannuska?
- Úgy, hogy rontom - bontom.

Esti fürdésnél Hannus ki is akart szállni a kádból, és nem is, Mami azt mondta, hogy:
- Hannus, vagy beleülsz, vagy kiszállsz.
Hannus utána, és még mutatta is a kis kezével is, hogy:
- Vagy beleülsz, vagy kiszállsz.

Imádom! Nem lehet mást csak Imádni!

Ma szilveszter van és ma úgy jött le az emeltről, hogy: Mami, képzeld, ma van a szilveszter! Ma bulizunk! Táncolunk!

Boldog Új Évet Kívánok Mindenkinek!!!!!!!!

Karácsony kettesben

Ez volt az első karácsony, amit Hannussal kettesben ünnepeltünk. Szenteste pénteki napra esett, akkor ugyan itthon voltunk Vésztőn, de előtte csütörtökön is tartottunk egy szentestét csak mi ketten. Délután mézest sütöttünk, fenyőfát díszítettünk együtt, énekeltünk, karácsonyi zenét hallgattunk és este úgy meséltünk, hogy a nagyszobában, ahol a fa áll, és közben gyönyörködtünk a karácsonyfában. Az az igazság, hogy nagyon jó volt. Otthon Hannushoz a Jézuska akkor jött, amíg aludt és hozott egy Barney-s dvd-t és gyurmát. A dvd nagy tetszést aratott, mert Barney is találkozott a télapóval. Mamiéknál is nagyon jó volt az igazi szenteste. Itt volt Dédi, (Mama sajnos már nem lehetett itt) és jöttek az angyalok, csilingeltek és sok ajándékot hoztak Hannusnak. Hannus azt mondta, hogy Papi látta az angyalokat (mert Ő csilingelt kinn). Kapott könyvet, Hercegnős hátizsákot, pizsamát, olyan mellényt amit Dédi kötött, meleg béléses nadrágot, kifestőt, nyomdát, kis babát és nagy babát, és Tüsi játékot, amiből képet lehet kirakni, és egy szuper trambulint. Mondanom sem kell, hogy mindennek nagyon örült Hannus. Az őszinte érzelmeit mondta is: Szeretlek Anya, Mami, Dédi, Papi, Lacus-Macus. Néha csak úgy átölelt, vagy urált örömében. Karácsony első napján eljöttek Baráék, és Bettiék és sokat játszottak együtt a gyerekek. Hannusnak olyan szoknya kellett, mint Zsófinak és együtt ugráltak Lucával a trambulinon. Mindig más volt aki mondta, hogy ki ugráljon kivel. Miután elmentek Hannus olyan Tündér volt, hogy azt mondta: " Anya, olyan jó volt, hogy ilyen sok gyerek volt. Majd máskor is meghívunk sok mindenkit vendégségbe? Szeretem őket!" Imádom amiért ilyen őszinte, meg mindenért és mindenét. Karácsony második napján volt Lacival és a Laci új családjával Hannus. Nem nagyon beszél róla. Leginkább azt hallom, hogy Lorival játszott (nem az apukájával - nem vagyunk egyformák). Így telt kettesben a karácsony.

Szarvas

Nem akartam úgy átmenni az új évbe, hogy nem teszek meg egy pár dolgot, többek között azt, hogy leírjam azt, hogy milyen jó volt, amikor a Papi születésnapján elmentünk Szarvasra az Arborétumba. A szülinap november 15-én volt, de a 23 miatt hosszú hétvégére időzítettük a kirándulást és így könnyen rá lehetet venni mindenkit. Olyan jó volt együtt lenni. Sétáltunk egyet, szépeket láttunk az Arborétumban és még hajókáztunk is. Sajnos nem egy igazi sétahajóval, csak egy amolyan ladikkal (na jó nem volt olyan kicsi, mert 8 felnőtt ember simán elfért benne), jó volt. Azután egy finom ebéd a Halász Csárdában és kész. Szuper volt.

Vírus itt, ott, amott

Jó a bölcsi, szeret is járni Hannus, csak azok a fránya vírusok ne lennének. Tudom, hogy kell találkoznia vele, de amikor leveszi a lábáról, akkor nem tudom ezt elfogadni. A hétvégére sikeresen összeszedtünk egyet, mint utóbb kiderült Danitól.(Bölcsis Kati néni mondta, hogy Dani ezért nem jött 4 napig utána) Hannus még kuncogva újságolta, hogy, "anya, elborultam Danival" másnap pedig jött a "fáj a hasam-fáj a hasam-fáj a hasam" és hasmenés, majd a hányás. Az én Kincsem nem látott még hányni senkit, Ő sem hányt még soha életében így érthető, hogy megkérdezte, hogy: Anya, mit csinálok én? Felvátva, egyszerre, csak egyik, vagy csak másik minden verzióban előfordult. Persze enni alíg sikerült egy pár falatot, inni is egy -két kortyot. Az ügyeleten pedig csak egy kis görcsoldót kapott és kész. Estére már olyan erőtlen volt szegénykém, hogy 8-kor megfürödve aludt, mert kimerült. A másnap már jobb kedvvel indult, egy kicsit jobb étvággyal is és úgy bíztam, hogy ha ez így megy tovább, akkor szerdán mehet Hannus a bölcsibe. (Nem jó ha sokáig kimarad, mert annál nehezebb visszaszoknia.) Hétfőre úgyanezek a tünetek nálam csúcsosodtak ki, így nem hogy orvoshoz, a WC-re alíg tudtam kimenni. Ma, szerdára a testvérem kapta el teljes gőzzel, és Hannus ismét visszaesett, mert a keményedő széklete ma reggelre ismét vízszerű lett és hasmenéses. Úgyhogy fürdés és ismét fürdés, mert még a vízbe is sikerült egy adagot kakilnia és ismét orvoshoz mentünk. A héten már nem lesz bölcsi, de nagyon várom a jövő hetet, remélem az már nem fog ilyennel eltelni. Őszintén remélem, hogy Papiék nem kapják el, mert az nagyon rossz lenne. Még egy hátránya volt ennek a hasmenéses időszaknak. Ismét pelust kellett Hannus alá tenni, mert lehetetlenség volt bugyival és harisnyával bírni. Minden köhögésnél jött és egyből csípte is a kis popsiját. Remélem, a szobatisztasága ettől nem változott meg.

Új szokások

Szeretjük a bölcsit és Hanna is szeret járni, de az új szokásoknak nem feltétlen örülök. Mostanában rászokott arra, hogy ha kérdezek valamit azt mondja "ühümm". Szándékosan babanyelven beszél, vagy legalábbis sejpítve, mert ő pici baba a saját elmondása alapján. Jázmin cumizik, így aztán neki is kellett egy ahhoz hasonló tárgy. Nem akarom kisarkítani, de ezeknem nem igazán örülök. Ügyesen eljátsza azt, hogy mi történt vele a bölcsiben és szóról szóra elmeséli melyik gondozónő mit mondott akár neki, akár másnak. Egyik nap játék közben azt mondta: "A Jóisten áldjon meg, bekakiltál? " - szóval, amit Zsuzsa néni monot, azt ő is mondta a babáknak szigorúan.

Ízek és ételek

Hannus szopizza az ujját. Nem örülök, neki, de nem tudok vele mit csinálni. De a szopi azt nem adja ám akárkinek. Papi nagy kiváltságnak örvend, mert neki van szopija, ez azt jelenti, hogy Hannus a saját kezén kinevezett egy ujjat (a kisujjat)arra, hogy az a papi szopija. Ez ám a kiváltság, mert senki másnak nincs szopija.

Talátunk egy könyvet, melyben olyan recepek vannak, amelyeket egy anyuka a saját gyermekével készít el. Többek között van benne saslik is. Amikor meglátta Hannus egyből azt kérte, hogy készítsek neki olyat. Segített és olyan gyönyörüen megette a felvágottas szendvicset uborkával, paprikával, hogy meg voltam elégedve a vacsorájával. Tündér csaj!

Időhiány

Édes, aranyos Kincsem azt mondta a minap:
- Anya, beszélgessünk már, régebben többet beszélgettünk. - Igaza van a Kincsemnek. Rohanás és mókuskerék az életünk és úgy várom a hétvégét, hogy az valami csoda. Hétvégén Mamival grízgaluska levest készítetek és verték hozzá a habot. Azóta Hannus is gyönyörűen veri a habot. Dédinél pedig azt mondta, hogy "a sok süti a gyomrunkban van". Nem tudom, hogy minden ennyiidős gyermek így mondja? Én eddig úgy hallottam gyerekektől, hogy hasamban és kész.