Almás lepény és hiszti

Olyan jól indult a nap! Ébredés után a Szívem sorba rendezte a mosószeres flakonokat (szülői felügyelettel), majd készítettünk egy almás lepényt együtt. Kötényben, széken állva gyúrtuk, ahogy kell. Nagyon jó volt! Csak az a fránya hiszti ne lenne. Átmentünk délután Fanniékhoz, a Hannus barátnőjéhez, de amikor jöttünk haza és öltözni kellett beindult a hiszti. Kiabált, lefeküdt Hanna, de nem hídba, hanem karikába hajlította a hátát. Siettem, hogy minél rövidebb ideig tartson, de az a 2 perc örökkévalóságnak tűnt. Minden eszembe jutott, és próbáltam nyugodt maradni, elterelni a figyelmét, viccelni, és kipróbálni mindazokat, amiket olvastam, majd mindent felsoroltam, ami várja itthon, de nem hiszem hogy volt hatása. Végre felöltöztünk. Az az érdekes, hogy amíg öltözünk tombolás, amint kiértünk a levegőre vége, mintha elvágták volna ezt a viselkedést.