Újabb életszakasz és a mozgás

Úgy érzem újabb mérföldkőhöz érkeztünk, hogy pontosabb legyek "érkezünk folyamatosan". Ezt persze nem úgy értem, hogy péntektől más a helyzet. A kérdések korszakába érkezik Hannus. Fürdés közben ugyanis azt kérdezte tőlem Hannus, hogy: Anya, hogy fürdenek a macik? Természetesen azt mondtam, hogy bemennek a folyóba, és ott megvizezik a bundájukat és kész. Úgy láttam kielégítő volt a válasz, mert nem kérdezgetett tovább, de ügyesen összekapcsolta a valós világot, az Ő világával, amiben a kabalák, és játékállatok vannak. A másik kérdés öltözéskor került elő: Anya, vesznek pólót a kutyusok? Nem vesznek, mert szőrük van, és az melegíti őket. (szerencsére kisvárosban lakunk. és nem lát beöltöztetett kutyát sétáltatás közben)
Előre aggódok, a "Mitől lila tehén?" és hasonló kérdésektől, de remélem azt is kielégítően megválaszolom.
Már írtam, hogy imádom az agyukat a gyerekeknek. Annyira kreatívak, gondolkodnak és folyamatosan bekapcsolják az agysejtek közti összeköttetéseket. Valahol azt olvastam, hogy gyermekkorban az agy - gondolkodás fejlesztésére legjobb módszer a mozgás, mert amíg még nem is tud beszélni a gyermek, addig is ringatjuk, felvesszük, ... és ezzel újabb és újabb helyzet elé állítjuk az egyensúlyi rendszert, melynek központja természetesen az agy. Én ebben hiszek, ezért mindenképp javaslom mindenkinek a mozgást. Már csak, ha egy egyszerű menetelésről beszélünk, amihez egy kis dalt éneklünk, akkor mennyi mindent fejlesztünk: szókincs, ritmusérzék - ami majd később az iskolában a szavak helyes elválasztását segíti, összerendezett mozgás, szünetek felismerése, irányérzék, iramérzék, szabálykövetés, emlékezetfejlesztés, és a legfontosabb ÖRÖM, mert meg tudja csinálni és mert együtt csinálja anyával, vagy apával. Summa- summárum: énekeljünk és mozogjunk amikor csak lehet gyermekünkkel!

Pillanatok

Mostanában egyre inkább fontosabbnak tartom a pillanatot. Nem tudom, hogy amiatt e, mert már csak napok választanak el attól, hogy elkezdődjön a munka, vagy mert telnek a napok és csak arra eszmélünk, hogy "Istenem, még most született, és már kész kis ember". Ma először ott aludt Hannus a bölcsiben. Várakozáson felül jól sikerült. Nem volt sírás reggel, (egy kicsit azért elbújt a lábamhoz) és megmutatta büszkén Zsuzsa néninek az ágyneműs zacskóját, és ügyesen ment játszani. Én izgultam, milyen lesz, elalszik egyáltalán? Nem gurul le az ágyról? Ügyes volt nagyon az én Kincsem! Nagyon büszke vagyok Rá!
Pénteken pedig, amikor beleírtam az ágyneműkbe a nevét, egy kép villant elém, mégpedig az, amikor anya nekem címkézte a füzeteket. Anya vagyok, igen, Tüneményes kislány anyukája. Új becézést talált ki mami: azt mondta, hogy Hannuci. Nagyon tetszett Hannusnak. Néha ő is így mondja magának.

Édes

- Nem kérem ezt a vacak bilit anya!

- Mit csinálsz Hannus?
- Szomorkodok, mert ubit szeretnék és nem kaptam!

1. hét a bölcsiben

Szerda
Ez viszonylag simán ment, Irmuska néni átvitte a másik csoportszobát megmutatni, és már kevesebbet sírt. Amikor mentem érte, akkor pedig a szökőkútnál voltak, Hannus Kati néni ölében, de úgy hallottam, hogy Líviával mentek kézenfogva. Később szaladgált, jól érezte magát, és ezt mondta is, amikor hazaértünk "jól éreztem magam".

Csütörtök
Minden nap kitatált valamit Hannus, hogy ne menjek el. Erre a napra a pisilés jutott. Ahogy beértünk egyből elkezdte, hogy "pisilni kell, anya ne menj el", ráült két WC-re, és a bilire is, de nem csurgott. Fel a bugyit és a nacit, majd amint megérezte, hogy mennem kell, megint pisilnie kellett, így aztán Kati néni nyugtatta meg a bilin ülve Bobival a kezében, hogy a piros iskolában elvégzem a dolgom, és szaladok az én Kincsemhez. Én könnyekkel küszködve kinn hallgattam, ahogy szépen megnyugszik. Amikor pedig mentem érte, akkor örömmel játszott az udvaron.
Délután, itthon Mamiéknál tartott élménybeszámolót a bölcsiről. Mondta, hogy játszott Gergővel, Petrával, Jázminnal, felmászott a kukacra, és a sárga kisautót is kipróbáta, lecsúszott az ilyen nagy csúszdáról és kicsit ivott.

Péntek
Nagyon csaj Hannus. Még nincs 2 és fél éves, de nem lehet ám mindent ráadni, amit nem akar azt semmilyen magyarázattal nem hajlandó felvenni. Ezen a reggel a cicás póló nem tetszett. Azután jött a túró rudi, reggel azt szeretett volna enni, minden áron. Azonnal menjünk a boltba, ne a bölcsibe. Természetesen nem így volt, de amikor mentem érte vittem a rudit, de akkor már nem volt annyira fontos.

Változott a hét végére Hannus. Hét elején még ha egy gyerek közelített hozzá, akkor eldobta a játékát és kapaszkodott a lábamba. Hét végére bekísérte Irmuska nénit Renivel függetlenül attól, hogy ott voltam és már nem szaladt el, ha egy kisgyerek közelített hozzá.
A pisilésben is változott, a bölcsiben örömmel pisilt a WC-be, itthon a bilire is könyörögni kellett. Éjjel NAGYON ÜGYESEN felébresztett azért, mert pisilnie kell, ugyanakkor délután becsurgott. De mit is várok, teljesen új környezet, ismeretlen emberek, és Ő a hét végére alig sírt, észre lehetett venni a fokozatos változást. Csak OLYAN KEVESET VAGYUNK EGYÜTT ÉS ANNYIRA HIÁNYZIK! NAGYON ÜGYESEN VETTE AZ AKADÁLYOKAT! Persze mindenki azt mondja, hogy lesz ez még másképp is, de NAGYON ÜGYES VOLT SZERINTEM AZ ÉN KINCSEM! NAGYON! BÜSZKE VAGYOK RÁ!

2. nap a bölcsiben

Ez nagyon rossz volt, mert ekkor már EGY ÓRA hosszára ott maradt Hannus. Amikor odaértünk készülődtek a gyerekek az udvarra játszani, így mi már cipőt sem váltottunk, hanem kimentünk a többiekkel. Nem volt állandóan melletem Hannus, csúszdázott, megnézte a játékokat, de a szeme sarkából figyelt, hogy ott vagyok e még. Amikor leültek inni egy kicsit, akkor háttal ültettem és Kati néni elkezdett beszélgetni vele, én pedig eljöttem VOLNA, de két pillanat múlva Hannus észrevette, hogy nem vagyok ott és azonnal elkezdett sírni, és kiáltotta, hogy "anya, anya". A kapuig értem csak, és a szívem akart megszakadni érte, hogy otthagytam, legszívesebben azt mondtam volna, hogy "holnaptól kezdjük inkább", de az eszem tudta, hogy jó helyen van. Hannus benn, én pedig a kapun kívül sírtam. Egyszer váltott, amikor látta, hogy nincs anya ott, akkor a fehér kutyát kérte, és amikor azt megkapta megnyugodott. Így aztán Bobi is bölcsis lett.
Soha még ilyen hosszúnak nem tűnt egy órahossza, mert 3/4 10 volt ahogy eljöttem, és 11-re mentem Hannusért. Jött Enyedi Zita, és nyugtatott, hogy Hédi is így csinálta egy hónapig, aranyos volt, de így is nehéz volt. Repültem 11-kor az "én Kincsemért". és ott ült az asztalnál a többiekkel, szorította a fehér kutyust. Mielőtt eljöttünk választottunk jelet, így mosmár a piros tulipán a Hannuska jele.
Este mindketten olyan fáradtak voltunk, hogy örültem, hogy hamar alszik el Hannus, mert így én is hamarabb ágyba dőlhetek.

Első nap a bölcsiben

Túl vagyunk rajta és jó volt. Erre számítottam titkon, Hannus szépen felkészült a bölcsire, de lehet, hogy én nem. (sírtam, de csak egy kicsit)
Olyan nehéz volt elkészülni ma reggel. Vésztőn voltunk hétvégén Anyáéknál, mert nem fogunk hazajárni minden nap, de ezt is ki kell találni hogy csináljuk, hogy ne zavarjuk egymást a reggeli készülődésben és be is kell gyakorolni alaposan, hogy mindenki odaérjen a munkahelyére időben.
Szóval felkeltünk, pisilt Hannus ügyesen a bilibe, felöltöztünk, mosakodás, fogmosás, copfkészítés, és ezután következett a "biztos eltettem" szakasz. Ideges voltam, hogy mi lesz, hogy lesz, sajnos, biztosan nem voltam kedves Anyával, a feszültségem miatt. Végre elindultunk, jött Bobó kutya is természetesen. 9- re mentünk.
Egy másik kisfiú már túl volt a beszoktatáson, de még mindig sírt, így ma reggel is. Igyekeztünk minél hamarabb bemenni a csoportszobába, hogy ne ez legyen a kiemelkedő emléke Hannusnak. Benn pedig el sem ment tőlem egy ideig, még az sem volt probléma, ha Bobit valamelyik kisgyerek elviszi. Odajött egy kislány, majd a többi kisgyerek is, és Hannus először 2 lépést, majd hármat ment el, majd játszott a babakonyhában, de figyelt, hogy közel legyek. Megnéztük együtt a plüssállatokat, a füles labdát (természetesen a sárgát), és volt egy kukac hinta, ami nagyon tetszett Hannusnak. Ezután a gyerekek készülődtek ki az udvarra. Leültek az asztalhoz teát inni, mentek pisilni és váltották a cipőjüket. Kicsit késve és rábeszélésre, de Hannus is. Eredetileg 1 órát szerettünk volna maradni, de ahogy mentek a gyerekek az udvarra Hannus is kedvet kapott és így csak ebéd előtt jöttünk haza. Az udvaron is jól érezte magát, kipróbált minden játékot, a csúszdát, a kukac alagutat, a homokozót, a sárga kisautót, a mászókát, és közben néha odakiáltott, hogy "nézd anya milyen ügyes vagyok?". Odament a gyerekekhez, utánozta őket, de amikor hozzá ment valaki, akkor inkább visszább lépett. Biztosan majd alakul ez is, bár jó volt látni, ahogy odament a gyerekekhez. Hazaérve Papiékhoz egyből azzal kezdte, hogy "Jó volt a bölcsi", de a sok élmény miatt és a mozgás miatt úgy elfáradt az én Kincsem, hogy hazaérve ebéd után, vagyis 12-kor majdnem elaludt a babzsákfotelben. Úgy kellett kiemelni belőle.
Szerintem jól sikerült az első nap a bölcsiben. Holnap is együtt leszünk az elején, majd 1-1,5 órára elmegyek. Kíváncsi vagyok holnap hogyan boldogul.

Holnap bölcsi

Holnap elkezdődik a nagybetűs élet. Elkezdjük a bölcsödei beszoktatást. Pedig még itt van előttem, amikor megismerkedtünk Lacival, összeházasodtunk, megszületett Hannus, és megfordult, felült, mászott, felállt, elindult, és ezek csak a nagy lépések voltak, a sok apró aggódó és örömteli pillanatot nem is sorolom.
Holnaptól kihez szalad, amikor egy ölelést szeretne, ki mond el mindent, kinek meri egész nap elmondani ami a kis lelkében van? Leírni sem tudom könnyek nélkül.
Bizakodni tudok csak, mert a beiratkozáskor is feltalálta magát ügyesen, de vajon rendben lesz minden? Milyen élménye lesz? Hogyan fog eljátszogatni a gyerekekkel? Mi lesz, ha egy játékot szeretne, de más elveszi tőle? Hogyan jelzi, ha pisilnie kell, vagy szomjas?
Kavarognak az érzések bennem, tudom, hogy jó lesz, de a kis lelke is rendben lesz?
Jó hogy anyukás a beszoktatás, mert nekünk is meg kell azt szokni, hogy a számomra a VILÁG LEGNAGYOBB KINCSÉT rábízom másra.
Vajon jól döntöttem?

Ez a kreativitás!

Mindíg is csodálom, ahogy játszik Hannus, mert szépen eljátszogat a kabalákal, magyaráz nekik, tanítja őket és mondja nekik amit a mesékben és az életben hall.
Mindennel tud játszani, legyen az egy kabala, vagy egy üres kosár, vagy bármi, és komplett történetet kerekít ki a maga kis fantáziája alapján.
Pár nappal ezelőtt elővette a termoszt és azzal kezdett játszani. Az egy darab termosszal:
- énekelt bele, mint egy dudába
- gurította,
- azt mondta majoretbot és forgata,
- dobolt rajta,
- és zenélt vele, mert az volt a dob. Az egy darab termoszra ennyi féle játékot kitalálni mindenkinek becsületére váljék, pláne úgy, hogy még 2 és fél éves sincs.
De a legjobb az volt, amikor a végén bejelentette mosolyogva tágra nyílt szemekkel:
ANYA, EZ TÖK JÓ JÁTÉK! Azt mondtam, csoda ez a csaj. IMÁDOM NAGYON!

Olyan a szövege, hogy azt elmondani alig lehet. Amikor valami úgy sikerül a játék közben ahogyan azt kitalálta, azt mondja: Ez PAKTIKUS. Praktikus, értitek? Praktikus egy 2 éves és 4 hónapos gyermek szerint.

"Maminak Papi és Laci a barátja".

"Semmi különös" nem történt.

Reggeltől alvásig egyfolytában mondja a magáét, és olyan tündér, és már olyan nagy az én KINCSEM!

Asszociáció

smét nagyon régen sikerült gép mellé ülnöm, az élmények pedig gyűlnek, gyűlnek. Szépen halad Hannus a szobatisztasággal.
Még mindíg nem tudom felfogni, hogyan tudta épp a születésnapomon mondani, hogy "kérek bilit gyorsan". Azóta eltelt másfél hónap és már a délutáni alváskor sem, és éjszaka sem kell a pelus, nem pisil be Hannus, jelzi, ha kell és kibírja reggelig. A kakilást viszont nem mondja, az bemegy a bugyiba, de nem akarom azzal összezavarni, hogy pelust adok rá, ha már egyszer letettük, így sokszor cseréljük a bugyót és kész. A születéskori rendellenesség miatt valószínűleg ezt később valósul meg, később tanulja meg összekapcsolni az érzést a folyamattal.
Annyira jól asszociál Hannus a pisilésre, hogy amikor Papi vetkezett le , mert készült lefeküdni, akkor Hannus elkiáltotta magát: Gyorsan bilit Papinak!
S amikor elmentünk kismalacot nézni, akkor pedig a "kismalacoknak gyorsan bilit" kért. Édes és figyelmes.