Hanna is

Most mindent Hannus is kipróbál, megkóstol, felvesz és mond...... szóval mindent utánunk csinál. Ez jó is és nem is, mert ugye mikor mi a cél.
- Úgy öltözök, ahogy anya is, ha rajta nincs zokni, akkor rajta se legyen, aminek nem örülök, így aztán inkább én is veszek föl egy zoknit.
- Úgy ülök, ahogy anya - és erőlteti törökülésbe a kis lábát, ami nem nagyon akart sikerülni, de addig erőltette, míg végül sikerült.
- Kopasz a kezünk, mint papinak.
- Kérek mézes kenyeret, mint micimackó.
- Belepisilek a nagy WC-be, mint Zsófi.
- Kavarom az ételt, mint anya - csak ez nehézkes, kezdve azzal, hogy magasan van és természetesen meleg is.
Azért örülök ennek, mert sok mindenre könnyebben rá lehet így venni, mint vitával az Édes Kincsemet.

Édes szavak, tettek

Hannus sokat beszélget, és egyre szebben, érthetőbben. Mostmár az "s" és "cs" is tisztább, mert "valahova sajnos elpakoltuk" a cumisüveget és nem találtuk meg, hiába kerestük együtt. Megszakad a szívem, amikor mondogatja Hannus ezt, de a bölcsiben sem lehet cumisüvegből inni, a fogait is féltettem és a nem tisztán ejtett hangok sem tetszettek. Nem volt hiszti, megértette ügyesen. Azóta pohárból iszik és nem teát, hanem vizet kér. Annyira Tündér!
Folyamatosan próbálkozunk a bilivel és abban is elég ügyes. Már el merünk indulni bicajjal is egy 2 órás kerékpárútra pelus nélkül és boldogan újságolja mindenkinek, hogy "Nézd, nincs pelus!", és amíg hazaérünk, addig pisi sincs. Alváshoz még teszek pelust, de csak a megszokás miatt, mert szinte száraz marad. biztosan hozzájárul az is, hogy a pohárból nem lőtyöl annyit, mint az üvegből.
Hétvégén ismét egy lépést tett a szobatisztaság felé, mert Zsófitól megtanult a nagyWC-be elvégezni a dolgát. Előtte ez olyannyira lehetetlennek tűnt, hogy hamarabb lehetett volna beleállítani, mint ráültetni, mert behomorított.
Énekel az én Gyöngyöm, szépen, dallamosan. Általában a Barney-ban hallott dalokat, de azért másokat is. Imádnivaló, biztosan lesz valami köze a zenéhez, vagy a ritmushoz, mert amint meghallja, egyből táncol.
Még mindig vannak édes szavak, szófordulatok, amelyek így leírva talán nem is tűnnek annyira édesnek, de a hangsúllyal együtt szívet - lelket simogató.

- Anya, olyan BÖRÖNGYÖS a föld!

- Papi nem van itt.

Születésnapi ajándék

Ma 34 éve, hogy én megszülettem. Rohan az idő. Olyan "nagy" szülinapi ajándékot kaptam Hannustól, amit nem hiszem, hogy lehet bármivel is fölülmúlni. Azzal indult a reggelünk, hogy Hannus kérte(!) a bilit és belepisilt. (persze olvastunk és beszélgetünk kicsit, nem úgy ment, mint a felnőtteknek, de sikerült) Nagyon örültünk neki, taps, ujjongás minden volt. Elmentünk dédihez, és anyira tetszett a dolog, hogy haza kellett jönnöm a biliért, mert Hannus tépte le magáról a pelust és csak a rókás bilibe volt hajlandó pisilni. Délután is többször, így aztán egész nap csak alvás ideje alatt volt rajta pelus. AZ ÉN NAGY LÁNYOM TELJESEN EGYEDÜL LETT SZOBATISZTA! Annyira örülök!!!!!!!!!!!Hogy tudta így időzíteni, hogy éppen ma, ezt nem tudom, de nem hiszem, hogy van ennél nagyobb szülinapi ajándék, amit kaphat egy anyuka.

Mai aranyköpés

Délutáni alvás nem nagyon tetszett Hannusnak. Lehet, hogy nem volt igazán elfáradva, mert esett az eső egész nap, nem tudtunk kimenni. Mindenáron kikéredzkedett a kiságyból. Jó - mondtam - de vagy idefekszel a vállamra és pihensz, vagy visszateszlek a kiságyba. Megszólal Hannus: vagy számítógép.
Meg lehet enni, olyan édes!:)

Mit szeretnél vacsorázni:
TEJGEBÍZT!

Édes szavak

Olyan tündérien édes dolgokat mond Hannus. Sokszor azt sem tudom honnan szedi, máskor az épp aktuális meséből hallok vissza részleteket tőle.
A névnapra kapott két egyforma (!) szék pakolása közben azt mondta: ez így sokkal jobb. :)
Máskor a játék közben azt mondja a kabaláknak: pompás ötlet
Amikor cipőt vettünk, akkor pedig természetesen ő is próbált és miután egy idegentől megkérdezte mennyibe kerül, azután feltete a pultra, és kijelentette, hogy: boltos néni pénzért megszámolja.
A csöpp kis lakásunkban nem találtam a lepedőt. Ahogy ott mérgelődtem, hogyan tűnhetett el, megszólalt Hannus: na akkor gondolkodjunk, hol a lepedő.
Mostanában mindent hasonlít valamihez. Néha látom a hasonlóságot, máskor hiába töröm a fejem, nem jövök rá miért látja hasonlónak. Például, a gofri olyan, mint a párna; a lépcső olyan, mint a háromszög, de hogy a 10-es szám miért olyan, mint Kati mama, azt azt máig sem értem.
Mostanában jött elő az is, hogy fél olyan dolgoktól, amelyeket én szintén nem tudok megmagyarázni. (pl: asztal, állólámpa, párna...) Azt olvastam a neten, hogy ez abból adódik, hogy a képzelőereje és a szókincse nem egy ütemben fejlődik. A hangos zajokat sohasem szerette, így a kakas mindíg felébszetette, a fűnyíró rem volt jóbarát.
Amikor Barnabáséknál voltunk és készültünk eljönni, akkor egyszer csak megszólalt Hannus: köszönjük a vendéglátást. Olyan büszke voltam az én okos nagy lányomra!

Vissza nem térő pillanatok

Röpül az idő. Még most születet Hannus, a kétéves szülinapja is most volt és már lassan (szeptemberben) azon vesszük észre magunkat, hogy két és fél éves lesz a Tündérkém. Szeptembertől rohanunk, belefeletkezünk a fáradtságba, munkába, teendőkbe. Vajon meglátjuk és vissza tudunk emlékezni az apró, de annál nagyobb jelentőségű pillanatokra?
Arra például, amikor Hannus felébredt reggel, és lejöttem teát készíteni neki, de nagyon sírt az emeleten és apa (papi) fölment, kivete Hannust, és ő a világ legtermészetesebb dolgaként odaborult a vállára és ott pihent még egyet?
Vagy azt, mikor papi a fájós lábával leült Hannus mellé és mesélt neki?
Vagy amikor Dédi 81 évesen átjött Szeghalomra és virágot hozott a Hannus szülinapjára és fél napig is eljátszottak a tarka macskával és kutyával?
Vagy amikor Mami kergetőzött Hannussal, és kis idő múlva Hannus csak úgy odament és átölelte és adot egy puszit neki?
Vagy arra, mikor Hannus Lacussal vacsorázott és csillogó szemmel nézett rá és kérdezte tőle: nem fáj derekad?
Vagy arra, ahogyan szaladt elém, amikor fodrásznál voltam, kiabálva, tárt karokkal, és szorított, amikor felvettem?
Vagy azokra az édes pillanatokra, amikor maga eljátszogatott én pedig csak figyeltem, hogy miket mond: kis barátom, de jó hogy találkoztunk, nagyon örülök neked?
Vagy amikor apukáját átölelte és jót játszadoztak?
Nem hiszem, hogy boldog lennék ezek nélkül!!!!!!!!!