Szánkózás

Ma ismét esett a hó, de ahhoz kevés, hogy szánkózni lehessen és így csak visszaemlékezni tudok a szánkózásra.
Karácsony előtt gyönyörű nagy hó esett, jót lehetett szánkózni. Ez volt Hannus első szánkózása. Nagyon tetszett is neki. Jól betakartam, és elindultunk, természetesen a kutyus sem maradhatott otthon. Kicsit tartottam attól, hogy majd Ő is ki akar szállni pár méter után, ahogy hasonló korú gyerekek anyukájától hallom, de nem, alig tudtam levarázsolni a szánkóról. Másfél óra szánkózás, szép egészségesen piros arcocskájával azt mondta: menyünk, menyünk! Természetesen kesztyűt itthon is hagyhattam volna, nem lehetett föltenni a kezére. Az én Kincsemnek majd lefagyott a kis keze, de kesztyű az nem. Akkor már minden üzletben a szebbnél szebb ünnepi dekoráció csillogott, és ekkor Hannus meglátta a Vas-műszaki kirakatában a Télapót és csak nézte és nézte, gyönyörködött benne. Sokáig néztük, nem akart hazamenni aznap este.