Pillanatok

Mostanában egyre inkább fontosabbnak tartom a pillanatot. Nem tudom, hogy amiatt e, mert már csak napok választanak el attól, hogy elkezdődjön a munka, vagy mert telnek a napok és csak arra eszmélünk, hogy "Istenem, még most született, és már kész kis ember". Ma először ott aludt Hannus a bölcsiben. Várakozáson felül jól sikerült. Nem volt sírás reggel, (egy kicsit azért elbújt a lábamhoz) és megmutatta büszkén Zsuzsa néninek az ágyneműs zacskóját, és ügyesen ment játszani. Én izgultam, milyen lesz, elalszik egyáltalán? Nem gurul le az ágyról? Ügyes volt nagyon az én Kincsem! Nagyon büszke vagyok Rá!
Pénteken pedig, amikor beleírtam az ágyneműkbe a nevét, egy kép villant elém, mégpedig az, amikor anya nekem címkézte a füzeteket. Anya vagyok, igen, Tüneményes kislány anyukája. Új becézést talált ki mami: azt mondta, hogy Hannuci. Nagyon tetszett Hannusnak. Néha ő is így mondja magának.