A szavak vége

Hannus bizonyos szavak végén nem ejti ki az utolsó szótagot.
tarisz - tarisznya
haris - harisnya
kapuc - kapucni
kapasz - kapaszkodik
Máskor a végét ejti a közepét nem: távító - távirányító
hapan - hapánt
és csimba = csizma.
ÉDES!

Jószándék

Hannus még elég kicsi ahhoz, hogy nagy hangzatos mondatokat mondjak arról, hogy milyen lesz a jelleme húszévesen. Azt tudom, hogy most milyen, s e kedves megmozdulásokból most leírok néhányat.
Végre itt a jó idő, a hétvégén Vésztőn vagyunk, és Hannussal főzőcskéztünk kinn az udvaron. Találtam mohát és vittem Hannusnak megmutatni, addig persze ő főzött, s amikor elkészült a "fűleves" azt mondta: Gyeje moha egyéj! Megkínálta a mohát. Hát nem édes?
Este sötétedés előtt megmetszettük a szőlőt. Egy sor lugas van itt, nem volt sok, de Hannus vitte a venyigét a vödörbe szorgalmasan, jól elvolt vele, segített örömmel, de ahogy haladtunk mind nagyobbat kellett kerülnie a vödörhöz, AMÍG rá nem jött, hogy átbújik a drót alatt és akkor hamarabb odaér. Imádom a kis gondolkodó agyát!
Ma pedig, amíg mosogattam mindenképp ragaszkodot ahhoz, hogy hallgassunk zenét. Bekapcsoltam, de Hannus eltűnt egy pillanatra, s jött vissza az esernyővel, nagy boldogn, az volt a mikrofon és billegve (táncolva) hümmögött bele. Nem tudom, hogyan jött rá, mert nem mutatta senki, de isteni kreatív agya van az Édes Kincsemnek.
Papinak fáj a foga, de nem mer elmenni a fogorvoshoz, így aztán látható a fájdalom az arcán. Hannusom, amikor mondtuk, hogy mi baja papinak azt mondta: Papinak faj foga. Papi ne síjjá. (és megsimogatta) Le ne ess, fog Hanna. (és rátette a kis kezét papi kezére) Majdnem kicsordult a könnyem. Az én Kincsem ilyen jószándékú és kedves és figyelmes. Igazi tiszta lelkű kisgyermek. Nagyon szeretem!!!

Első pillanatok

Ez lesz az a bejegyzés, amit folyamatosan fogok írni, ahogy eszembe jut, hogy mit mikor csinált először Hannus.
Átaludta az éjszakát: 2 hónaposan
Megfordult: 5 hónaposan
Felült: 7,5 hónaposan
Elindult: 13 hónaposan

Most 2 évesen: fut, szalad, lépcsőn váltott lábbal megy fölfele, mellélépéssel lefele, énekel, utánoz, építőkockából épít, fűz, rajzol vonalat, karikából álló rajzot és mondja, hogy mit rajzolt, köszön (szia, csókojom), próbál egyedül öltözni, enni. E két területen még kell hogy fejlődjön, a bilire csak akkor ül, ha kedve van hozzá.

Végre jó az idő!

Olyan régen írtam már, hogy sok (mondani-)írnivalóm van, de gyanítom, hogy mindet nem tudom leírni. Nagyon örülünk a jó időnek. A hét elején el is mentünk a kedvenc játszóterünkre, ahol ugyan nincs homokozó, de jó nagy tér van, nyugodtan lehet szaladgálni, labdázni. Olyannyira mi voltunk az első látogatói a játszótérnek, hogy még néhol sár volt és a hintákat sem tették vissza téli pihenőjük (inkább megőrzésük) óta. Ez csöppet sem zavartatta Hannust, nagyon örült, amikor a bicajjal bekanyarodtunk és meglátta a játékokat majd kiugrott a bicajból és mondta:"Hú de jó! Örülsz Hanna!" Azt az örömöt nem lehet leírni, amit az arcocskáján látam. Két óra játék után mindent latba kellett vetnem azért, hogy haza tudjunk menni sötétedés előtt.
Eljöttünk Vésztőre és ameddig Majika mamiék elmentek Csabára, mi elmentünk Dédihez. Hannus a tyúkudvarban kergette és etette a tyúkokat, szedett nekik füvet, szaladgált, játszott a kutyussal és mindent, ami csak eszébe jutott. Olyannyira sokat szaladgált, hogy a ebéd utáni alváskor szinte bedőlt az ágyba. Nem volt most anyu, anyu, nyunyunyu.
Ma is isteni idő volt, ébredés után az első szó ami elhagyta Hannus száját az volt, hogy: Hita, hita, hita- vagyis hinta. Gyorsan felöltöztünk, de annyira ki kellett menni, hogy még a reggelit is a hintában fogyasztotta el. Csúszdáztunk, megtanult Hannus teljesen egyedül felmenni a csúszdára és áttenni a lábát és lecsúszni. Mondta is, hogy "ededül". Asszonybaba is próbált csúszdázni, de nem sikerült neki, hiába mutatta Hannus. Főzött a babának ebédet, szedtünk kavicsot, és ismét hintáztunk, csúszdáztunk és kezdődött minden előlről. Még egy kicsit a nap lebarnította a Hannus arcát, vagyis simogatta a napsugár az arcát, ahogy mondom az Édes Kincsemnek.

Akarat viszi előre az embert

Nagyon jól sikerült a szülinap, volt torta, és sok szép ajándék. Megkapta a szüleimtől a rollert, amit annyira szeretett volna. Az egyik újságban látott egy gyereket rollerozni és valahogy akkortájt jött értünk Papi, és vitt volna Vésztőre. Siettünk, pakoltam és azt mondtam Hannusnak, hogy majd Papival elmegyünk egy távoli boltban megnézzük, hogy van e roller. "Papikam kéjek jojjejt!" és a nyomaték kedvéért a hangsúllyal is jelezte, hogy komolyan gondolja. Szóval, volt nagy öröm az érkezéskor, de elsőre természetesen nem sikerült. Erőlködött, mindkét lábával fellépett rá és úgy lökte magát, de nem volt jó. Ráült, akkor nem érte el a kormányt. Ülve tolta magát, de nem tudott kormányozni, sehogy sem volt jó. Akkorákat nyögött és mérgesen nyafogott, míg végül addig - addig próbálta, amíg végre sikerült. Persze, megfogtam a lábát és mutattam, hogy hogyan kell lökni, de "Anya, ne segí!" - mondta. Éljen, éljen, éljen, végre sikerült 2-3 lökésnyit haladni, egyenesen!!!!!!!!!!!! Újabb akadály, a küszöb és kanyarodni kellene valahogy. Hannus megoldott a kérdést, felvette az egész rollert és átemelte a küszöb felett, akármennyiszer arra járt. Nem volt könnyű, mert eközben is nagyokat nyögött. Nagyon boldogok voltunk mindannyian amikor sikerült, de bevallom, közben el-elmosolyodtam.
Annyira jól sikerült ez a rolleres ajándék, hogy azóta majdnem azzal alszik Hanna, de a fürdőbe mindenképp be kell vinni, hogy megnézze a roller, hogy hogyan fürdik Hanna. Öleli és puszilgatja is, ami nagy szó, mert csak kérésre ad puszit, sőt akkor sem mindig.

Hannus ma 2 éves

Hannus ma betöltötte a 2 évet. Minden nap szembesülök azzal, hogy mennyire telik az idő, de ilyenkor meg aztán főleg, és akarva, akaratlanul felelevenedik bennem és aki részese volt azoknak a pillanatoknak, hogy hogy is történt. 2 éve ilyenkor, vagyis reggel elmenet a magzatvizem (amiről persze nem tudtam, hogy az) és elkezdett fájni a derekam, hívtam az orvost, hogy mit tegyek, mitől múlik el.(nem tudom mit vártam az orvostól, hogy egy billenytyűkombináció és vége?) Mikor már 5-10 percenként jöttek a fájások felhívtam a mentőt, hogy baj van, s Laci is, mert ekkor még betegszállító volt, gyorsan indult haza(kb 160-nal betegekkel). Miután beértünk a mentővel a kórházba, Békéscsabára, közölték, hogy itt szülés lesz, mert teljesen ki vagyok tágulva(8 óra 20 perckor értünk be) Míg kibújt Hannus majdnem meghaltam, vagyis úgy éreztem, úgyhogy mondtam is, hogy "segítsenek rajtam, mert meghalok!" Laci mondta, hogy "Szedd össze magad, most legyél vagány, amilyen szokatál lenni!" erre őt lecseszte a doki, hogy ne most vitázzon velem, majd ő diktálja a tempót. Nyomtam, a doki tolta ki a hasamból és 8 óra 40 perckor megszületett Hannus 2008. március 14-én, pénteken, 2530 gmal és 46 cm-rel. Olyan csúcsos volt a feje, hogy azt mondtam, ha ez így marad nem tudom mi lesz. Ezután összevarrtak és megpróbáltak átszállítani a szobába, csakhogy a vérveszteségtől egy kicsit elájultam. Én az egyik szobában, anya a másikban feküdt, mert a kórházszagtól ő is rosszul lett. Nem akart megindulni a tejem, Hannus vérszegény volt, vért kelett, hogy adjanak neki és jöttek sorba a dolgok, úgyhogy két hét múlva, mire kiengedtek, terhességem előtti súlyú voltam. Nehezen, de rendeződtek a dolgok és most két éves lett Tündér Ilona. Már két éves! Boldog szülinapot Hannus! Élj sokáig egészségben, szeretetben, boldogságban! IIIIIIIIIIIMMMMMMMMMMMMMÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁDDDDDDDDDDDDLLLLLLLLLLLLLAAAAAAAAAAAAAAAAKKKKKKKKKKKKKKKKKK!!!!!!!!!!!!!!

Színek

Hannus kedvenc színe a sárga. Ez annyira igaz, hogy előfordul, hogy mindenre ezt mondja: -Sága. Máskor pedig szépen elmondja mi milyen színű. Nem igazán tudom eldönteni, hogy mennyire ismeri a színeket. Van, amikor kuncog és úgy mondja, hogy sárga a maci (ami persze nem sárga), ekkor szerintem pajkoskodik, mert szándékosan nem jól mondja, kuncog mellé.

Mérföldkő

Minden ember életében vannak mérföldkövek, melyek után az ember másnak érzi magát, vagy másként tekintenek rá. Hannus életében (vagy az enyémben) a mai nap annak számított. MA BEIRATKOZTUNK A BÖLCSIBE. Hétvégén már beszélgettünk róla, de jobbára én és Majika mami. Elmondta, hogy merre kell menni, hogy egy kis kerítésen be, azután jobbra, majd fel a lépcsőn, ott a vezető óvónő elmondja mi a teendő. Jelzem mi beszélgettünk, s megszólalt Hannus: "kis kejítés, jobba, jépcső, fej, vezető" Figyelt és mindent megjegyzett a Tündérkém. Később hozzátette: "gyejekek, Hanna, játszik". Biztos foglalkoztatta, mert többször is elmondta amikor valami eszébe juttatta.
Ma reggel pedig beiratkoztunk és megnéztük a bölcsit. Tudtam, hogy nem történik semmi ott, de mégis nekem nem akaródzott elmenni. Ez egy újabb bizonyítéka annak, hogy hamarosan vége annak az időnek, amikor ennyit lehetünk együtt, és ez bizony fájdalmas. Nagyon. Nekem. Tudom, hogy jó ott Hannának, de megszakad a szívem!
Hannusnak annyira tetszett a bölcsi, hogy kb. 2 percig volt mellettem, azután már ment is játszani. Feltalálta magát, odament a gyerekekhez, nem sírt. Egyik felem örült, mert jó, hogy pozitív élményként éli meg, másik felemnek pedig megszakadt a szíve.
Ma visszafordíthatatlanul beleírtunk egy mondatot Hannus képzeletbeli emlékkönyvébe: Beiratkozott a bölcsibe.

Hazafele azután a sok élménytől annyira kimerült, hogy elaludt dél körül az autóban (egyébként fél 2-kor szokott elaludni)