Olyan tündérien édes dolgokat mond Hannus. Sokszor azt sem tudom honnan szedi, máskor az épp aktuális meséből hallok vissza részleteket tőle.
A névnapra kapott két egyforma (!) szék pakolása közben azt mondta: ez így sokkal jobb. :)
Máskor a játék közben azt mondja a kabaláknak: pompás ötlet
Amikor cipőt vettünk, akkor pedig természetesen ő is próbált és miután egy idegentől megkérdezte mennyibe kerül, azután feltete a pultra, és kijelentette, hogy: boltos néni pénzért megszámolja.
A csöpp kis lakásunkban nem találtam a lepedőt. Ahogy ott mérgelődtem, hogyan tűnhetett el, megszólalt Hannus: na akkor gondolkodjunk, hol a lepedő.
Mostanában mindent hasonlít valamihez. Néha látom a hasonlóságot, máskor hiába töröm a fejem, nem jövök rá miért látja hasonlónak. Például, a gofri olyan, mint a párna; a lépcső olyan, mint a háromszög, de hogy a 10-es szám miért olyan, mint Kati mama, azt azt máig sem értem.
Mostanában jött elő az is, hogy fél olyan dolgoktól, amelyeket én szintén nem tudok megmagyarázni. (pl: asztal, állólámpa, párna...) Azt olvastam a neten, hogy ez abból adódik, hogy a képzelőereje és a szókincse nem egy ütemben fejlődik. A hangos zajokat sohasem szerette, így a kakas mindíg felébszetette, a fűnyíró rem volt jóbarát.
Amikor Barnabáséknál voltunk és készültünk eljönni, akkor egyszer csak megszólalt Hannus: köszönjük a vendéglátást. Olyan büszke voltam az én okos nagy lányomra!
2010. június 4., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
kicsiny%C3%ADtett.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése