Táncoló Télapó

Elég régen volt alkalmam írni, úgyhogy lelkiismeret furdalásom van egy kicsit, de bepótolom, ígérem, főleg a rendszeres olvasóim (Luca és Bara) miatt. A Télapó kifogyhatatlan, kimeríthetetlen és mindenhol ott van, kora ellenére frissen és üdén táncol és egész napi ácsorgás után sem hideg a keze. Röviden ennyi lenne a z elmúlt napok tapasztalata, de azért részletezem is egy kicsit.
A Hannus unokatesóinál (Fanni és Dóri) is járt a Télapó, és ott minden különösebb gond nélkül elvette az ajándékot. Persze, mert nem is volt szinte kapcsolat köztük és csak nézte, ahogy a lányok beszélgetnek a Télapóval. Örültünk az ajándéknak és kész. Másnap világos nappal a cukrászda előtt is ott volt a Télapó, de Hannus semmi esetre sem szeretett volna közelebb menni hozzá, én pedig nem erőltettem. Kivártuk a legalkalmasabb pillanatot, és akkor készült a kép, amikor Hannus sok más gyerek után látta, hogy igazából annyi történik, hogy mondanak egy verset és kapnak ajándékot. Sokáig emlegette, hogy "anya, téja, ajá" vagyis, anya, a Télapótól kaptam ajándékot. A karácsonyi bevásárlás közepette a minap az egyik üzlet előtt megpillantottuk a ismét a Télapót. Szakálla, csizmája, nagy pocakja és mindene volt ami kell, és még táncolt is. Amint erre fény derült Hannus is csatlakozott hozzá és elkezdett táncolni. Sokáig, sokáig ott álltunk és táncoltunk a Télapóval, az arra járók pedig mosolyogtak és szerintem nem is mindig a Télapónak szólt a mosoly, hanem az én Nagylányomnak. Már régebben is írtam, hogy nincsenek véletlenek, de ismét csak ezt tudom mondani, mert másnap Lucától kaptunk egy képeslapot, amelyben szintén táncolt a Télapó. Nagy volt az öröm és azóta Hannusnak mindig meg kell mutatni a fényképalbumban Luca képét és elmondani, táncoló Télapót küldött.

Játék

"Amíg játszik, addig gyerek." ha jól emlékszem a mondásra. Persze, Hannus még 21 hónapos, persze, hogy szeret játszani, de olyan jó, hogy nem csak a "hagyományos játékokkal". Valamelyik nap a fürdőszobában elpakoltam és ahogy felemeltem a szennyestartó tetejét, Hannus kivette a kezemből és gurította, s örömteli felfedezéssel kiáltotta, hogy "anya, guji" vagyis gurítom. Hatalmas kacagások közepette játszottunk egy nagyot, gurítottuk és gurítottuk a szennyestartó tetejét. Másnap felfedezte hogy a szennyestartó aljába be lehet mászni. Aznap ez volt a program. Este a fürdésnél pedig a kád szélén van egy frizbi, ami leginkább játékok tárolására szolgál, de Hannus levette és egyik pillanatban torta, majd kormány volt, azután papucs. Úgy imádom ebben a korban a gyerekek gondolkodását, a kreativitás csíráit. Bármi lehet paci, telefon stb. Az esernyővel is jót játszottunk, s az az igazság, hogy magamtól lehet, hogy nem jutott volna eszembe ennyi történet esernyővel kapcsolatban, de valahogy magával ragad a Hannussal (és bármelyik gyerekkel) való játék és ismét jókat kacagtunk. Tényleg egy más állapot a játék, és olyan jó gyereknek lenni!

Anya, óóó (olvasd)!

Ismétlés a tudás anyja, apja és persze minden alapja. Mostanában ezzel számtalanszor szembesülök. Hannusnak reggel ébredés után azonnal el kell olvasni a Hófehérkéből egy oldalt (tudjátok a sárgát), amin alig van öt mondat. S amikor már azt gondoltam, hogy vége, akkor "anya, óóó". Az állatos könyvben is többször meg kell keresnünk a kígyót, szitakötőt, és buzogányt(az utóbbit apa szedte Hannusnak és ezt is mindig elmondjuk). Ma új dallal ismerkedtünk a: Pál, Kata, Péterrel. Ez is nagyon tetszett az én Tündéremnek, mondta is utána, hogy "anya, páka ". Énekeltem, énekeltem és énekeltem, s közben azon gondolkoztam, vajon miért szeretik a gyerekek többször ugyanazt hallani. Azzal nem mondok újdonságot, hogy gyakorolják hogyan kell kiejteni, de szerintem biztonságot is nyújt számukra, mert tudják mi fog következni. A kialakított napirend is ezért fontos (szerintem). Nem akkor szeretek egy gyermeket, ha megveszek neki mindent, hanem akkor, ha Figyelek Rá! Nem utolsósorban nem kiegyensúlyozottabbak vagyunk mi felnőttek, ha tudjuk mi fog történni? A gyermekek mindent megmutatnak, csak tudnunk kell olvasni a jelzésekben. Úgyhogy tovább énekelek.

Télapó!

Első alkalommal írok, úgyhogy egy kicsit még keresem a "saját hangom"
Lindától és Barától kaptam ihletet és remélem valamikor ez az oldal is szemet gyönyörködtetően fog kinézni. De nem is erről szeretnék írni, hanem a Mi Télapónkról.
Minden nap jár hozzánk a Télapó, de személyesen még nem találkozott vele Hannus. Az alvás alatt besurran, és egy kis tarisznyába (amit a Dédi készített) beleteszi az ajándékát. Tegnap ujjbábot hozott Hannusnak, és épp eltalálta, mert mókusosat, és épp most énekeltük a Mókuska, mókuska felmászott a fára kezdetű örökzöld slágert:) Tudhat valamit a Télapó, ha a milliónyi gyerek közül éppen Hannusnak hozott mókusos ujjbábot. Az én Kincsem ébredés után áll a Télapó képe előtt, nézi a gyönyörű, kabátját, sapiját, botját (mert az csillámporosra sikerült) és a gyönyörűségtől alig tud szabadulni. Tegnap előtt kis könyvecskét hozott Hófehérkéről, nagyon aranyos, de csak egy oldalt lehet belőle olvasni (kb. 15- szer egymás után), ahol sárga ruhában van Hófehérke, mert az Hannus kedvenc színe.
Ma viszont személyesen jött a télapó. A Hannus unokatestvérei Fanni és Dóri beszéltek vele telefonon (hiába, a modernizáció mindenhova elér) és elhívták hozzájuk. Nagy volt az öröm, de fájt a szeme és nem jött be, csak átadta az ajándékokat. Hannus egyből észrevette a szakállát, a botot, és ezt később is emlegette. Nem félt és ennek örültem. A nap befejezéseként még egy dolgot felfedezett Hannus. Az utcán a karácsonyi díszeket, amelyek nagyon tetszettek. S bevallom nekem is. Amikor kinézek az ablakon, és látom a díszeket, olyan nyugalmat érzek.