Jacival telefonálok

Laci (az én testvérem, vagyis Hannus nagybátyja) a kezdetektől különlegesen kedves Hannus számára. Már a pólyás képen is úgy mosolyog rá, hogy öröm nézni. Igaz, hogy Lacus nem igazán tudja mit és hogyan lehet egy kisgyerekkel csinálni, de nagyon szereti Hannus Lacust az biztos. Egy időszakban Hannus mindig telefonált és mindig Jaci-t hívta, és a kis cérna hangján mondta: Szia Jaci! Puszi. Ahogy ránézett, az meg igazán a csúcsok csúcsa. A szeme sarkából figyeli, kacérkodik vele. Akárhogy is, de annak ellenére, hogy nem sokat foglalkozik vele Lacus, Hannus nagyon szereti. Tegnap este meglátogatott bennünket Lacus. Hannus annyira örült neki, hogy egyből megmutatta hogyan ugrál Barney és mivel mézest evett gondolkodás nélkül megkérdezte: "Kész?" Olyan őszintén kérdezte, és nem kellett mondani, hanem magától, természetesen megkínálta Jacit, mert szereti.
Visszatérve a telefonálásra, minden kezébe akadó tárggyal tudott telefonálni Hannus. Így volt, hogy kis állatot, könyvet, cipőt, tányért nyomott a füléhez, de a legjobb az volt, amikor a bundás kenyérbe beszélt és a vasaló volt a telefon.