Zene, zene, zene

Nagyon szereti a zenét Hannus. Olyannyira, hogy reggel, miután megitta a "tejit" egyből kérdezi: Anya, zene? Ha elmegyünk sétálni hallgatjuk a "bimbamm" - ot. Egy időszakban annyira ez volt a minden, hogy Laci írt egy olyan lemezt, amin harangjáték van. Ma reggel is ez került a kezembe. Amint meghallotta Hanna egyből elkezdte mondani, hogy "labda-labda" . Gondolkodtam öltöztetés közben, hogy mit érthetek félre, vagy hogyan asszociálhat Hannus a harangjátékról a labdára, de nem jöttem rá addig a pillanatig, ameddig át nem jöttünk a másik szobába. A képernyőn egy kb. dió nagyságú kör forgott jelezve ezzel, hogy a lemezt lejátssza. Ezután beindult a tánc, ami egy kis billegés , és lábemelés, vagy tánc a babákkal, vagy akár ülve is. A ritmus persze a helyén. Erről már akkor megbizonyosodtam, amikor a Virágéknál ég a világ-ot énekeltük. A végén a rece-fice után a bumm-bumm-bumm-ot Hannus mondja, de egy tizedmásodperccel sem később vagy hamarabb, mint ahogy kell. Énekli a Cickom, cickom; Gólya, gólya, gilice dalok elejét is az édes kis cérna hangján. A minap szintén énekelnem kellett, a "fényes"-t. Gondolkodtam, fellapoztam a közelben lévő könyveket, de nem tudtam melyik az. Kértem Hannust, hogy segítsen, mit énekeltem még: "Anya, nap", vagyis a Süss fel nap, fényes nap-ot szerette volna hallani a Szívem. Így kellett kibarchóbáznom a "gugojjék"-ot is, ez az "Ég a gyertya ég, el ne aludjék, aki lángot látni akar, mind legugoljék" volt