Változatok egy témára

Nagyon sokféleképpen tudja mondani azt a két egyszerű szót Hannus, hogy: Anya és Apa.
Amikor hív: Anya.
Ha azonnal nem érek oda: Anyanyaanyanya
Ha még mindig (5 másodperc múlva)nem vagyok ott, akkor: Anyu.
Ha valamit mutatni szeretne, akkor: anyuanyuanyu.
Ha kedveskedik, akkor: Anyi.
Ha hív, de nem tudok azonnal menni és mutatni szeretne valamit, akkor: Anyuanyóanyaanyiiiiiiiiii
Rövidebb formában : anyanyuanyi.
Ha mesét olvasunk, amiben a kislány szereti az anyukáját, akkor Hannus azt mondja: Anyukam. (nem á-val!)
Ha nagyon le akar venni a lábamról. akkor: Anyuci.
Néha pedig nem mond semmit, csak odaszalad és átölel, és megszorít és ez a legjobb!!!!
Apára is van egy pár variáció.
Apa - ekkor minden OK, csak szól Hannus Apának.
Apu - ekkor már türelmetlen,
Apuapuapu - itt már nagyon türelmetlen.
Amikor kedveskedni akar, olyankor azt mondja: Apucici.
Ma újabb variáció is előkerült: ez volt az Apuja, mert ma jön haza Hannus Apu(ká)ja a kamiom(!)-ozásból.
Hát nem csodálatos a magyar nyelv, és a gyermeki találékonyság és érzelemkifejezés?

Szánkózás

Ma ismét esett a hó, de ahhoz kevés, hogy szánkózni lehessen és így csak visszaemlékezni tudok a szánkózásra.
Karácsony előtt gyönyörű nagy hó esett, jót lehetett szánkózni. Ez volt Hannus első szánkózása. Nagyon tetszett is neki. Jól betakartam, és elindultunk, természetesen a kutyus sem maradhatott otthon. Kicsit tartottam attól, hogy majd Ő is ki akar szállni pár méter után, ahogy hasonló korú gyerekek anyukájától hallom, de nem, alig tudtam levarázsolni a szánkóról. Másfél óra szánkózás, szép egészségesen piros arcocskájával azt mondta: menyünk, menyünk! Természetesen kesztyűt itthon is hagyhattam volna, nem lehetett föltenni a kezére. Az én Kincsemnek majd lefagyott a kis keze, de kesztyű az nem. Akkor már minden üzletben a szebbnél szebb ünnepi dekoráció csillogott, és ekkor Hannus meglátta a Vas-műszaki kirakatában a Télapót és csak nézte és nézte, gyönyörködött benne. Sokáig néztük, nem akart hazamenni aznap este.

Egy jó nap

Ma elég jó napunk volt. Ahogy felkeltünk Hannus egyből kérte Micimackót, elolvastuk, majd megnéztük Barney-t (a JimJam csatornán). Szeretjük mindketten ezt a kis sorozatot, mert énekelnek, táncolnak a gyerekek és közben hasznos ismereteket is szereznek mindenféléről, pl: színekről, kézmosásról, más népek kultúrájáról... Reggeli után kézműveskedtünk egy kicsit, dugóval szőlőt festettünk. Ismét elkezdett esni a hó, úgyhogy keveset tudtunk sétálni. Este pedig eljöttek Barnabásék. Izgultam, hogy mit fog mondani Hanna, amikor kipróbálja Barnabás a hintazebit, de nem volt gond. Az igazsághoz tartozik, hogy megbeszéltük, hogy Róbert Gida (a Micimackóból) jószívű, megengedi, hogy játszanak a játékaival és megkértem Hannust, hogy legyen jószívű Ő is, mint Róbert Gida. Bevált, nem volt gond. A sálat is így vesszük föl, mert Bubunak azt mondta a doktor bácsi az egyik könyvben, hogy jó melegen öltözzön fel, és mivel ezt Hanna sokszor hallotta, könnyen felidézi és így tudja, hogy fel kell venni.

Az első MONDAT!

Eddig csak szómondatokat mondott Hannus, pl: eszek, isz, ásít, játszok...Ma viszont, miután elmentek a Hannus barátnőjéék, Csermák Fanniék és ette a sütit megszólalt: "Néz, van sütim". Nem elhadarta, hanem szépen tagoltan ízlelgette a szavakat. Ez volt az első több szóból álló mondat!!!

Ragozás

Szerintem (elfogult anyuka szerint) Hannus szépen és sokat beszél. Ám a ragozásban van még mit javulni, persze tudom, hogy még csak 22 hónapos, úgyhogy ennek is örülök. Érthető, hisz azt mondja amit hall (és azt teszi amit lát, ezért akart felállni a székre, mert én is felálltam, hogy a beépített szekrény felső polcát rendezzem). Sokszor a hangsúlyból jövök rá, hogy mit is szeretne. "Kérsz? - kérdezem, Kérsz.- mondja Hanna". Néha helyesen mondja, hogy "kérem". Ezen kívül papi "isz", Hanna hintáz és nem hintázik.
Ma megint volt hiszti az öltözés miatt. Már előre izgulok, amikor öltözni kell, hogy mi lesz. Próbálok énekelni, kitalálok mindig valami motiváló tényezőt (simogassuk meg a fácánt, Bobi kutya vár...), de hiába. Mit tegyek? SOS!!SOS!!!

Almás lepény és hiszti

Olyan jól indult a nap! Ébredés után a Szívem sorba rendezte a mosószeres flakonokat (szülői felügyelettel), majd készítettünk egy almás lepényt együtt. Kötényben, széken állva gyúrtuk, ahogy kell. Nagyon jó volt! Csak az a fránya hiszti ne lenne. Átmentünk délután Fanniékhoz, a Hannus barátnőjéhez, de amikor jöttünk haza és öltözni kellett beindult a hiszti. Kiabált, lefeküdt Hanna, de nem hídba, hanem karikába hajlította a hátát. Siettem, hogy minél rövidebb ideig tartson, de az a 2 perc örökkévalóságnak tűnt. Minden eszembe jutott, és próbáltam nyugodt maradni, elterelni a figyelmét, viccelni, és kipróbálni mindazokat, amiket olvastam, majd mindent felsoroltam, ami várja itthon, de nem hiszem hogy volt hatása. Végre felöltöztünk. Az az érdekes, hogy amíg öltözünk tombolás, amint kiértünk a levegőre vége, mintha elvágták volna ezt a viselkedést.

Egy - kettő - három - négy

Ma végérvényesen pontot tettem a dolog végére: Hannus tisztában van vele mennyi a kettő. Pakolgatta a kabalákat az ágyában és egymás mellé ültetett kettőt és mondta. Nem akkor, amikor egy volt, nem amikor három, hanem a kettőnél.
Ma az uzsonna túró rudi volt. Fogalmam sincs honnan, de paradicsomot kért mellé. (!!!!) Az előkét valahogy úgy sikerült hajtanom, hogy az etetőszék asztalkáján is volt. Egyszer csak Hannus elkezdte számolni rajta a mintát. Egy - kettő - három - négy, én pedig a levegőt is elfelejtettem kifújni meglepődöttségemben. Ezután a három - néggyel még egy párszor ismerkedett, majd hozzátette: öt - hat. Nem viccelek, tényleg! Na jó, tisztában vagyok vele, hogy ez még nem összeadás, de tudja Hannus hogy ezek számok és milyen sorrendben vannak.
Olyan jó kis dolgok történtek még ma. Tündérke a déditől karácsonyra kapott köntösben aludt el, mert az annyira tetszett neki, puha, rózsaszín és hercegnős. Nem volt egyszerű alvás közben átöltöztetni a pizsamába.
Séta után néztük a csillagokat, kipakolta az ágyra egymás mellé az összes kabalát és nagyon örült, és mondta: Mennyi! Szejet! Hannáé! - és odahajolt és átölelte a sok plüsst. Ha kiürült a doboz, akkor pedig belemászott, ott vette a cipőjét, végül azzal mókáztunk, hogy a fejünk fölé emeltük a dobozt és alábújtunk. Nagyon jókat kacagtunk közben.

Perec, fagyi, palacsinta

A hétvégén anyáék átjöttek Szeghalomra és hoztak egy kis palacsintát. Julika néni is épp aznap sütött palacsintát és hozott belőle, úgyhogy el voltunk látva palacsintával rendesen. Beszélgettünk, néztük Hannus mit ügyködik és egyszer csak azt mondta: Anya, perec, mert Ő bizony perecet szeretett volna enni. Miután mondtam, hogy nincs, gyorsan folytatta, "fagyi" , de ebéd előtt voltunk így aztán nem örültem volna, ha tele eszi magát édességgel. Ha egyiket sem kapok, akkor majd szétnézek milyen ennivaló van a konyhában - gondolta és már jött is vissza a túrós palacsintával. Ügyesen lejjebb húzta az abroszt és levette a tányérról. Olyan édes volt kis szoknyában, ahogy a hasa aljáig ér a palacsinta és két kézzel boldogan szorítja.
Amilyen nehezen indult ez az evés (mert koraszülött volt Hannus és nem tudott még szopizni) olyan gond nélkül megy, igaz még nem egyedül. Azért vannak dolgok, gondolom minden gyereknél, amitől az ember haja kicsit égnek áll. A paprikás krumplit kolbásszal és túró rudival eszi(!!!!), a túró rudit paradicsommal, vagy a gulyáslevest palacsintával. Az sem mindegy milyen sorrendben veszi a szájába a virslit és a kenyeret, mert csak akkor eszi meg, ha a virslit érzi az ajkaival, ha a kenyeret, akkor kiköpi. Érdekes...

Kettő fagyi

Azok a békebeli, jó kis télifagyik! Ugye emlékeztek? A pelenkázón vannak szivacskockák, s az egyiken egy fagyi van. Fogalmam sincs miért, de Hannus ezt kígyónak nevezte (remélem csak nevezte és nem kígyónak nézte, mert arra semmiképp nem hasonlít). Szóval pelenkázáskor végigmondja az összes rajzot ami lát rajtuk, s a minap sorba rakta úgy, hogy mindegyiken csak szám volt felül, egy kivétellel. Gondoltam, segítek megkeresni rajta a számot, de nem találtam, vagyis Hannus hiba nélkül kikereste a számokat. Néha mondogatja az utcán, hogy betű és szám, de nem gondoltam, hogy ennyire tudatos. Visszagondolva kb. 2 hónapja az egyik újságot nézegetve azt mondja: "Kettő". Elhessegettem a gondolatot, hogy ennyi idősen biztosan nem azt mondja, de később rá kellett jönnöm, hogy de bizony. Amikor a a cipőre és a lábaira is ezt mondta, be kellett látnom, hogy igen, Hannus tudja, hogy mennyi a kettő. Csupa meglepetés az élet Hannussal! De jól elkanyarodtam. Miután sikerült tisztába tennem "a fagyi nem kígyó" kérdést - és tényleg igaz,hogy nehezebb egy rosszul megjegyzett dolgot kijavítani, mint egy új ismeretlent megtanítani - vettünk télifagyit. Nagyon hideg volt és egy távolabbi boltban sikerült beszereznünk, de Hannus nem engedte ki a kezéből egészen hazáig. Majd megfagyott a kis kezecskéje, de a fagyit nem lehetett letenni. Hazaérve teljesen mindegy mi volt az ebéd, a fagyi volt a lényeg. Csupa csokisan boldogan mondta: finom. Azóta, amikor a pelenkázón nézi a kockákat és rajta a fagyit mindig hozzáteszi: Anya vette.

Zene, zene, zene

Nagyon szereti a zenét Hannus. Olyannyira, hogy reggel, miután megitta a "tejit" egyből kérdezi: Anya, zene? Ha elmegyünk sétálni hallgatjuk a "bimbamm" - ot. Egy időszakban annyira ez volt a minden, hogy Laci írt egy olyan lemezt, amin harangjáték van. Ma reggel is ez került a kezembe. Amint meghallotta Hanna egyből elkezdte mondani, hogy "labda-labda" . Gondolkodtam öltöztetés közben, hogy mit érthetek félre, vagy hogyan asszociálhat Hannus a harangjátékról a labdára, de nem jöttem rá addig a pillanatig, ameddig át nem jöttünk a másik szobába. A képernyőn egy kb. dió nagyságú kör forgott jelezve ezzel, hogy a lemezt lejátssza. Ezután beindult a tánc, ami egy kis billegés , és lábemelés, vagy tánc a babákkal, vagy akár ülve is. A ritmus persze a helyén. Erről már akkor megbizonyosodtam, amikor a Virágéknál ég a világ-ot énekeltük. A végén a rece-fice után a bumm-bumm-bumm-ot Hannus mondja, de egy tizedmásodperccel sem később vagy hamarabb, mint ahogy kell. Énekli a Cickom, cickom; Gólya, gólya, gilice dalok elejét is az édes kis cérna hangján. A minap szintén énekelnem kellett, a "fényes"-t. Gondolkodtam, fellapoztam a közelben lévő könyveket, de nem tudtam melyik az. Kértem Hannust, hogy segítsen, mit énekeltem még: "Anya, nap", vagyis a Süss fel nap, fényes nap-ot szerette volna hallani a Szívem. Így kellett kibarchóbáznom a "gugojjék"-ot is, ez az "Ég a gyertya ég, el ne aludjék, aki lángot látni akar, mind legugoljék" volt

Nehéz nap

Ma nagyon nehéz nap volt, mert ma volt Mama temetése. Gyomromban görccsel, torkomban gombóccal indultam Vésztőre. Hannussal addig Dédi és Julika néni maradt itthon. Remélem életem nehéz pillanataiban eszembe fog jutni az Ő ereje, és kitartása. Miután hazaértem ma valahogy más volt, de nagyon jól esett, amikor Hannus átölelt és azt mondta: "szejet" és közben nagyon megszorított.

Bobi sáros lett

Ő itt Bobi, Hannus nagyon nagyon kedvenc kabalája. Nélküle nem mehetünk sehova, így Bobo szánkózott, hintázott, fürdött és mindent csinált velünk és olyannyira családtag, hogy a Hannus barátnője Fanni így sorol bennünket: Hannu, Arcsi, Aci, Bobi. Ha valamit eszünk Bobit is meg kell kínálni természetesen. Eljöttek a nemszeretem idők, esik az eső, s amikor akad benne egy kis szünet le kell menni sétálni, mert másképp Hannus 11-kor alszik el. Természetesen, mondanom sem kell, hogy Bobival, és annak rendje szerint, Bobi az első pocsolyába bele is esett. Nagy gondban voltam, hogyan szárítsam meg gyorsan, mert kell a lefekvéshez. Gyorsan kitaláltam, hogy Majika mama elvitte megszárítani, és reggelre kész is lesz. Mondanom sem kell, ez volt reggel az első, amit kérdezett Hannus: Anya, Kutyu? Boldogan hoztam a megszáradt szőrmókot, s erre Hannus: Köszi Mami.

Szorult helyzetek

Hannus karácsonyra a nagybátyáméktól kapott egy szép kis farmernacit, aminek a zsebén rózsaszín virágok vannak, nagyon tetszett is. Amint ráadtam, mondta, hogy "szíp" és a kis husi ujjacskáival simogatta a lábán a nadrágot. Tiszta csaj! A beállások, cipők, ruhák és a fiúkra sandítás miatt, amit biztos nem tőlem tanult, mert nálam 1000x jobban csinálja már ennyi idősen. Szóval illegett-billegett a nadrágban, de a lehajolással volt egy kis gond, mert bizony "szojít"-otta a pociját. Kérdeztem, hogy levegyük e, de határozott nem volt a válasz. Ugye, hogy csaj? Már ennyi idősen tudja, hogy a szépségért el kell viselni a "szojítós" nadrágot. Azután átmentünk anyósomékhoz - Kati mamához -, akinek vannak macskái és a bejárati ajtón egy kis nyílás, hogy a macskák tudjanak ki és be járkálni. Érdekes volt azon kikukucskálni, de még érdekesebb kidugni a fejét. Ha már kidugta a fejét, gondolta, hogy a vállát és a karját is kidugja, de ekkor bizony beszorult. Félig az ajtón kívül, félig belül kiabált: Anyuanyuanyu!!! Sajnálom, hogy a hangsúly nem lehet itt bemutatni! "Beszojult", mint Micimackó az egyik könyvben. Amint erre ráeszmélt a kapálózástól még jobban akart visszamászni, de biztos nem olyan óvatosan, hanem felemelt fejjel, ami persze nem sikerült. Nem kis izgalom után természetesen kiszabadult a Kincsem a lyukból, és ügyesen mutatta a kis ujjával, hogy nem szabad!
Remélem nem haragszotok, hogy nem készítettem képet erről a mutatványról, mert nem ez volt számomra az elsődleges. Hazaértünk, jöttek Majika mamiék, és integetni szoktunk az ablakban. Ekkor Tündér Ilona - ahogy anya nevezte Hannust - észrevette, hogy a redőnygurtni egy dobozba megy, és ott még van épp annyi hely, ahova befér az ujjacskája. Igen, be könnyen ment is, kifele nehezebben, szóval oda pedig az ujja beszojult. Ezek után még rengeteg idő van a mai napból, el sem merem képzelni, hova lehet még beszojulni.
Még valami a "szíp" nadrágon kívül, "nígy" és "BÚÍÍÍK MINDENKINEK".

Karácsony

Az idei karácsonyt már Hannus is igazán élvezte. Kezdődött az adventi naptárral, és így naponta beszélgettünk egy keveset arról, hogy a jó gyerekeknek a Télapó és a Jézuska hoz ajándékot, s így Hannus is mondta, hogy jó lesz. Szerencsére együtt töltötte az egész család a karácsonyt. Apa hozta a fát, ezt azóta is mondja az én Szívem, és együtt feldíszítettük. Nagyon jó kislány volt tényleg, mert kapott húzogatós telefont, dobot, kispárnát, mesekönyvet, nevetős babát, aminek a sapiját azonnal felpróbálta, memória játékot, overált, köntöst, amit szintén felpróbált, kötényt, babát ággyal, pónit, elektromos párosítót és a Zebit. Zebi egy hintaló, vagyis zebra. Nagy kedvenc, mert onnan lehet tévét nézni, föl lehet rá ültetni mindegyik állatot, lehet húzni, tolni, szóval mindent. Más miatt is emlékezetes a karácsony. 25-én anyáéknál voltunk és én beszélgettem anyával, apa pedig szeretett volna mondani anyának valamit, és megszólította: Marika, Marika. Mivel mi beszéltünk, nem figyelt. Vagyis anya nem, de Hannus igen. Ezután a kis cérna hangján azt mondta: Majika. Na erre azonnal odafigyelt anya és a meghatottságtól,- hogy épp karácsonykor mondta ki és épp az Ő nevét- elsírta magát. Ez azért is nagy dolog, mert eddig csak két szótagú szavakat mondott a Kincsem, ez volt az első három szótagú, és megjegyzem korához képest tisztán ejtett szó. Azóta sokszor mondta mindenki nagy örömére, és más három szótagú szavakat is, mint pl: Sanyika, Mikulás. Amikor pedig jöttünk hazafele az autóban megszólat Hannus: Papikám.

Beszélgetés

Ha már itt tartok, hogy beszélgetés, nem tudom, hogyan kell beszélni egy 21 hónapos gyermeknek, de szerintem Hannus szépen, érthetően beszél. Mostanában a szavak végén lévő hangokat is ejti pl: tanít, vezet, Judit, gyöngy, másik, menyünk. Persze továbbra is megvannak azok az édes gyermeki szavak, amelyeket úgy szeretünk. A küszöb az püszög, a kaktusz az kaptusz,a magnó az mangó, a mandarin manga, az elefánt az csak elef, a delfin delpi, és a pénz az pé, a joghurt az jukpuk, a fácán az fácám, a kabát az kabó, apa pedig kamiom-ot vezet. Imádom ezeket. Ahogy azt is, hogy most mindent becéz. Anyi, teji, lábi, ágyi, sapi, kutyi, zebi, mami, papi, és társai. Sokszor nem is velem beszélget, hanem a kabalaállatokkal. "Néz!"- mondja. Régebben a babakocsira szerelhető csörgőn lévő tyúkoknak mesélte el az egész Tesco-s újságot. A pipik pedig figyeltek rendületlenül.

Egész(ségedre), bocs, okos

Nagyon el vagyok maradva az írnivalóval, és annyi minden történt az utolsó bejegyzésem óta, hogy azt sem tudom hol kezdjem. Most, hogy az előbb megnéztem mit is írtam magamról, egyből eszembe jutott három szó, és ezzel együtt történet. Beszélgetek Hannussal minden nap, mert már egyre inkább kölcsönös kommunikáció zajlik köztünk (így 21 hónaposan). Egyik alkalommal, tüsszentettem, és Hannus azt mondta: Egész! Egy kicsit lelassítottam magam és elgondolkodtam ezen. Csak azért mondhatja, mert hallotta tőlem és tisztában van azzal, hogy mikor kell használni. De bevallom, nem emlékeztem arra, hogy mondtam volna, pedig biztosan így lehetett, ahogy az is, amikor bocsánatot kértem Hannustól valamiért, mert ez természetes. Karácsonykor Laci kezét véletlen Hannus megütötte, és azt mondta az én Édes Kincsem: Bocs. Biztosan sokan azt mondják, na és, nem nagy dolog. Szerintem pedig az. Helyesen használni, a megfelelő szituációban, mondás nélkül, nagy dolog. Ezek szerint ez Hannus aktív szókincse között szerepel e két szó a jelentésével együtt. Még valami, ezek nem egyszeri alkalmak voltak, hanem tudatosan használta többször is azóta. Az "okos"-nak is története van. Ha valakiről beszélünk mindíg elmondjuk, hogy mit csinál. "Mami tanítja az iskolában a gyerekeket, hogy okosak legyenek. "- mondom én. Hannus: Mami-tanít-okos. Igaza is van, minden benne van, ami lényeges. Karácsony után eljött Fanni és Dóri. Hannus szerette volna, ha olvasok, de valamiért nem tudtam, és azt mondtam, hogy Fanni olvas, mert Ő már tanul az iskolában. Erre Hannus rávágta gondolkodás nélkül: Okos. Nagyon megpusziltam az én Gyöngyömet, hogy így összekapcsolta ezt a két dolgot.