Egész(ségedre), bocs, okos

Nagyon el vagyok maradva az írnivalóval, és annyi minden történt az utolsó bejegyzésem óta, hogy azt sem tudom hol kezdjem. Most, hogy az előbb megnéztem mit is írtam magamról, egyből eszembe jutott három szó, és ezzel együtt történet. Beszélgetek Hannussal minden nap, mert már egyre inkább kölcsönös kommunikáció zajlik köztünk (így 21 hónaposan). Egyik alkalommal, tüsszentettem, és Hannus azt mondta: Egész! Egy kicsit lelassítottam magam és elgondolkodtam ezen. Csak azért mondhatja, mert hallotta tőlem és tisztában van azzal, hogy mikor kell használni. De bevallom, nem emlékeztem arra, hogy mondtam volna, pedig biztosan így lehetett, ahogy az is, amikor bocsánatot kértem Hannustól valamiért, mert ez természetes. Karácsonykor Laci kezét véletlen Hannus megütötte, és azt mondta az én Édes Kincsem: Bocs. Biztosan sokan azt mondják, na és, nem nagy dolog. Szerintem pedig az. Helyesen használni, a megfelelő szituációban, mondás nélkül, nagy dolog. Ezek szerint ez Hannus aktív szókincse között szerepel e két szó a jelentésével együtt. Még valami, ezek nem egyszeri alkalmak voltak, hanem tudatosan használta többször is azóta. Az "okos"-nak is története van. Ha valakiről beszélünk mindíg elmondjuk, hogy mit csinál. "Mami tanítja az iskolában a gyerekeket, hogy okosak legyenek. "- mondom én. Hannus: Mami-tanít-okos. Igaza is van, minden benne van, ami lényeges. Karácsony után eljött Fanni és Dóri. Hannus szerette volna, ha olvasok, de valamiért nem tudtam, és azt mondtam, hogy Fanni olvas, mert Ő már tanul az iskolában. Erre Hannus rávágta gondolkodás nélkül: Okos. Nagyon megpusziltam az én Gyöngyömet, hogy így összekapcsolta ezt a két dolgot.