Táncoló Télapó

Elég régen volt alkalmam írni, úgyhogy lelkiismeret furdalásom van egy kicsit, de bepótolom, ígérem, főleg a rendszeres olvasóim (Luca és Bara) miatt. A Télapó kifogyhatatlan, kimeríthetetlen és mindenhol ott van, kora ellenére frissen és üdén táncol és egész napi ácsorgás után sem hideg a keze. Röviden ennyi lenne a z elmúlt napok tapasztalata, de azért részletezem is egy kicsit.
A Hannus unokatesóinál (Fanni és Dóri) is járt a Télapó, és ott minden különösebb gond nélkül elvette az ajándékot. Persze, mert nem is volt szinte kapcsolat köztük és csak nézte, ahogy a lányok beszélgetnek a Télapóval. Örültünk az ajándéknak és kész. Másnap világos nappal a cukrászda előtt is ott volt a Télapó, de Hannus semmi esetre sem szeretett volna közelebb menni hozzá, én pedig nem erőltettem. Kivártuk a legalkalmasabb pillanatot, és akkor készült a kép, amikor Hannus sok más gyerek után látta, hogy igazából annyi történik, hogy mondanak egy verset és kapnak ajándékot. Sokáig emlegette, hogy "anya, téja, ajá" vagyis, anya, a Télapótól kaptam ajándékot. A karácsonyi bevásárlás közepette a minap az egyik üzlet előtt megpillantottuk a ismét a Télapót. Szakálla, csizmája, nagy pocakja és mindene volt ami kell, és még táncolt is. Amint erre fény derült Hannus is csatlakozott hozzá és elkezdett táncolni. Sokáig, sokáig ott álltunk és táncoltunk a Télapóval, az arra járók pedig mosolyogtak és szerintem nem is mindig a Télapónak szólt a mosoly, hanem az én Nagylányomnak. Már régebben is írtam, hogy nincsenek véletlenek, de ismét csak ezt tudom mondani, mert másnap Lucától kaptunk egy képeslapot, amelyben szintén táncolt a Télapó. Nagy volt az öröm és azóta Hannusnak mindig meg kell mutatni a fényképalbumban Luca képét és elmondani, táncoló Télapót küldött.