Holnap elkezdődik a nagybetűs élet. Elkezdjük a bölcsödei beszoktatást. Pedig még itt van előttem, amikor megismerkedtünk Lacival, összeházasodtunk, megszületett Hannus, és megfordult, felült, mászott, felállt, elindult, és ezek csak a nagy lépések voltak, a sok apró aggódó és örömteli pillanatot nem is sorolom.
Holnaptól kihez szalad, amikor egy ölelést szeretne, ki mond el mindent, kinek meri egész nap elmondani ami a kis lelkében van? Leírni sem tudom könnyek nélkül.
Bizakodni tudok csak, mert a beiratkozáskor is feltalálta magát ügyesen, de vajon rendben lesz minden? Milyen élménye lesz? Hogyan fog eljátszogatni a gyerekekkel? Mi lesz, ha egy játékot szeretne, de más elveszi tőle? Hogyan jelzi, ha pisilnie kell, vagy szomjas?
Kavarognak az érzések bennem, tudom, hogy jó lesz, de a kis lelke is rendben lesz?
Jó hogy anyukás a beszoktatás, mert nekünk is meg kell azt szokni, hogy a számomra a VILÁG LEGNAGYOBB KINCSÉT rábízom másra.
Vajon jól döntöttem?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
kicsiny%C3%ADtett.jpg)
Ez az egyik legnehezebb lépés anya és gyermek életében.
VálaszTörlésHa nem most, akkor 3-4 évesen ovikezdéskor jön elő ugyanez, ugyanígy.
Szorítok, hogy könnyen menjen majd a beszoktatás.
mi egy hónap múlva kezdjük.
puszi