Gondolatok

Új év, új ígéretek és én ismét el vagyok maradva mindennel. Nem tudom hogyan kellene csinálnom, hogy utólérjem magam. Nem megyek sehova a sulin kívül, és amikor Hannust hazahozom a bölcsiből játszunk és játszunk és játszunk csak, 8 - fél 9 körül fekvés és azután jöhet az iskolai felkészülésem .(De ebből nem engedek, és akkor nem érdekel, ha az egekig érnek a dolgozatok az sem, mert mert Hannussal játszunk és az a legfontosabb) Megint egy listányi újdonság van, amit le kell írnom, mert nem szeretném, hogy elfeletsük. Időrendiség kedvéért azzal kezdem, hogy nagyon jól teltek az ünnepek (már ahhoz képes, hogy válófélben vagyok,). A karácsonyról már írtam ugyan, de karácsony másnapján, amikor itt voltak Baráék és Bettiék és mesélték, hogy a gyerekeknek milyen igényeik vannak, arra gondoltam, hogy hogyan fogom én ezt megteremteni Hannusnak. Félreértés ne essék, nem nagyobbak az igényeik, mint a hasonló korú gyermekek igényei, de én egyedül hogyan fogom ezt megoldani? Nem tudom más egyedülálló szülő mennyire érzi ezt, de nekem nehéz. Itt nem csak az anyagi oldaláról beszélek, hanem hogyan mutatom meg Hannusnak, hogy milyen egy egészséges családban élni? Hogy fog Ő így normális családot kialakítani? Időről időre előjönnek ezek a kérdések és nyomasztanak. Nem gondolom azt, hogy vissza kellene csinálni ezt az egész procedúrát és azt sem, hogy Hanna számára az lett volna a minta értékű, amiben éltünk, mert nem hiszem, hogy 6 hét után szeretné látni bárki az édesapját, és amikor itthon van akor is csak keveset. Egyet ebből a szemszögből nézve elértem, azt, hogy így sűrűbben látja, még ha azzal kell is szembesülnie, hogy már nem csak egyedül Ő létezik az apjának. (Igazságosan egyformán vett ajándékot, vagy hozott neki külföldről kulcstartót az édesapja, az új barátnő lányával.) (????)