Télapó!

Első alkalommal írok, úgyhogy egy kicsit még keresem a "saját hangom"
Lindától és Barától kaptam ihletet és remélem valamikor ez az oldal is szemet gyönyörködtetően fog kinézni. De nem is erről szeretnék írni, hanem a Mi Télapónkról.
Minden nap jár hozzánk a Télapó, de személyesen még nem találkozott vele Hannus. Az alvás alatt besurran, és egy kis tarisznyába (amit a Dédi készített) beleteszi az ajándékát. Tegnap ujjbábot hozott Hannusnak, és épp eltalálta, mert mókusosat, és épp most énekeltük a Mókuska, mókuska felmászott a fára kezdetű örökzöld slágert:) Tudhat valamit a Télapó, ha a milliónyi gyerek közül éppen Hannusnak hozott mókusos ujjbábot. Az én Kincsem ébredés után áll a Télapó képe előtt, nézi a gyönyörű, kabátját, sapiját, botját (mert az csillámporosra sikerült) és a gyönyörűségtől alig tud szabadulni. Tegnap előtt kis könyvecskét hozott Hófehérkéről, nagyon aranyos, de csak egy oldalt lehet belőle olvasni (kb. 15- szer egymás után), ahol sárga ruhában van Hófehérke, mert az Hannus kedvenc színe.
Ma viszont személyesen jött a télapó. A Hannus unokatestvérei Fanni és Dóri beszéltek vele telefonon (hiába, a modernizáció mindenhova elér) és elhívták hozzájuk. Nagy volt az öröm, de fájt a szeme és nem jött be, csak átadta az ajándékokat. Hannus egyből észrevette a szakállát, a botot, és ezt később is emlegette. Nem félt és ennek örültem. A nap befejezéseként még egy dolgot felfedezett Hannus. Az utcán a karácsonyi díszeket, amelyek nagyon tetszettek. S bevallom nekem is. Amikor kinézek az ablakon, és látom a díszeket, olyan nyugalmat érzek.